Sehun- Egy táncóra 2.

Csak este értem haza, mert bent kellett maradnom filmklubbon, mert ez a film "fejleszti a jellemünket". Őszintén szólva nem emlékszem sokra belőle, mert a táskámra borultam és elaludtam. Mimi és Mini pedig számtalan képet csinált rólam és azzal fenyegetőztek, hogy megmutatja Sehunnak.

- Hja, ha még az országban van egyáltalán. - Mormoltam kissé álmoskásan az orrom alatt.

- Ne legyél ilyen gyászhuszár! Csak vidáman! - Mélyítette el Mimi a hangját, mire kirobbant belőlem a nevetés.

- Kis hülye. - Kacagtam és a fejénél fogva a mellkasomhoz öleltem.

- Hana, ufót csinálsz belőlem. - Szabadult ki nagyot nyögve a kezeim közül. Megint ugyanott búcsúztunk el, mint tegnap este és mikor már nem volt más elfoglaltságom, bekapcsoltam a telefonom, bár értelmét nem igen láttam. Egy percre még el is hittem, hogy esetleg összejöhetek Sehunnal. Észre sem vettem a szembe jövő alakokat, ketten voltak. Nagy lendülettel sétáltam neki egyikőjüknek és egy fájdalmas "uff" kíséretében a fenekemre huppantam.

- Jaj, ne haragudj! Kissé elbambultam. - Nyújtotta felém a kezét a srác.

- Semmi. Én sem figyeltem. - Poroltam le a nadrágom.

- Kris vagyok. - Nyújtotta a kezét és finoman megszorította a jobbomat.

- Hana. - Mosolyogtam rá. Ezt nem hiszem el. Mit tettem, hogy szó szerint belebotlok az exoba? Nem mintha zavarna, csak na.

- Esetleg tudsz nekünk segíteni?

- Az attól függ, hogy miben.

- Egy hotelt keresünk...a neveeee...

- Ezen a sarkon balra, két sarkot egyenesen, majd jobbra. Igazság szerint akármerre indulsz el, biztos, hogy ott lyukadsz ki.

- Honnan tudod hova megyünk?

- Kai és Sehun ott vannak. Teszem azt, biztosan oda indultál te is... Taoval. - Figyeltem meg egy kissé a másik fiút.

- Te is ilyen beteges fan vagy?

- Dehogy. - Nevettem el magamat. - Csak tegnap táncedzést tartottak nekünk és óra végén megpróbálták kimondani a hotel nevét. - Erre már ő is elnevette magát.

- Igazán hálás vagyok a segítségért.

- Nincs mit. - Mosolyodtam el, majd már indultam volna, mikor finoman megállított.

- Nincs kedved meginni holnap reggel egy kávét?

- Hát nekem suliba kellene mennem.

- És előtte? Eléd mennék. Na?

- Na jólvan. Ha ide visszatalálsz, akkor találkozzunk itt, reggel hétkor!

- Rendben. - Mosolyodott el vidáman. - Akkor holnap hétkor. Siess haza, nehogy bajod essen!

- Sziasztok! - Integettem a két fiúnak, majd sietős tempóban indultam meg a lakásom felé. - Még ilyet. - Léptem be az ajtómon a fejemet csóválva. A telefonom rezegni kezdett, de csak fáradtan a konyhaasztalra dobtam. Elvonszoltam magam a fürdőszobáig, útközben elszórva a cuccaimat, majd beálltam a jótékony forróvíz alá. Telefonom megint játszani kezdte a Team H- I just wanna have fun számát, valakinek nagyon hiányozhattam. Magamra cibáltam a pizsimet és fogkefével a számban leültem Dr. Houset nézni. Imádtam ezt a komát, szédületes arc volt.

Csodával határos módon sikerült végigaludnom az éjszakát és viszonylag hamar lecsaptam a brekegő ébresztőórámat. Viszont tanácstalanul álltam a szekrényem előtt. Mit kéne felvenni egy Krissel való, végül is randin? Nagy nehezen egy szürke cicanaci, halványzöld kötött pulcsi és egy laza konty mellett döntöttem. Finoman kihúztam a szemeimet, de direkt csak vékonyan és már kész is voltam. Belebújtam a legújabb bokacsizmámba, aminek piros fűzője igazán elütött a pulcsimtól, kissé bohém stílusúvá varázsolva az öltözetemet. Magamra kanyarítottam az őszi szövetkabátomat, majd kisiettem az ajtón. Ekkor jutott eszembe, hogy bent hagytam a telefonomat. Gyorsan visszaszaladtam és máris rohantam le a lépcsőn. Szerencsémre ma egy kicsit nekem kedvezett a forgalom és a nehéz táskám ellenére egész fürgén tudtam lavírozni a reggeli tömegben.

Kris már ott állt a sarkon, magas sziluettjét és szőke haját nem lehetett eltéveszteni.

- Szia! - Integetett már egészen messziről.

- Szia! - Kiabáltam vissza és kissé felgyorsítva mellé szegődtem.

- Hogy vagy? - Mosolygott kedvesen, úgy tűnt tényleg érdekli.

- A korán kelés ellenére egész jól.

- Nem is látszik, hogy álmos lennél, csinos vagy.

- Köszönöm. - Pirultam el kissé. - Na gyere, mert nem lesz időnk kávézni.

- Rendben kapitány. - Nevetve indultam el és végül egész reggel mosolyognom kellett. Kris nagyon aranyos és figyelmes fiú volt. Talán jobb így, még ha titkon reménykedtem benne, hogy Sehun majd visszahív, mert én nem keresem, az hót ziher.

Kris ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen a sulihoz, így a gimi előtt várakozó barátnőim megajándékoztak néhány pajkosan gyilkos tekintettel. - Remélem hamarosan ismét öszefutunk.

- Hát, a számomat elmentetted. - Mosolyogtam rá. Megajándékozott egy apró puszival, majd integetve indult el arra, amerről jöttünk.

- Kris? Ezt hogy gondoltad? Ő álmaim picassója. - Nézett rám Mini durcásan.

- Ne csináld! Nem akarok összejönni vele.

- A szíve még mindig Sehunért dobog.

- Valahogy úgy. - Fojtottam bele Mimibe a színpadias szóáradatot.

- Na azért. Még mindig nem hívott?

- Sajnos nem. - Horgasztottam le a fejemet. Megrezzent a mobil a zsebemben, mire ugrottam egyet. Nem volt ismerős a szám, de azért felvettem. - Igen?

- Szi-.. Szia! Sehun vagyok, tudod a.. a táncóráról..ha ... ha esetleg még em-.. emlékeznél rám.

- Szia! - Húzódott boldog mosolyra az egész világ körülöttem, az én számmal együtt.

- Nem akarlak zavarni, csak mikor hívni akarlak ki vagy kapcsolva, vagy nem veszed fel. Ha esetleg velem van a baj...

- Neeem, nem veled van a baj, csak tegnap este nagyon fáradt voltam. Ne haragudj!

- Ahh, azt hittem nem akarsz velem beszélni.

- Semmi ilyesmi. Na, miért kerestél?

- Lenne kedved elmenni velem moziba? Nincs kedvem a hotelban ülni.

- Mikor is? - Kérdeztem bizonytalanul.

- Hát félóra múlva találkozhatnánk és akkor meghívlak reggelizni. Ha neked is jó úgy.

- Tökéletes. - Válaszoltam vidáman.

- Akkor fél óra múlva a hotel előtt?

- Sietek, hogy odaérjek. Szia! - Tettem le sietve a telefonom. Tényleg haladnom kellett.

- Hova is kell odaérned? - Biccentette félre a fejét Mini.

- Randim van. - Kezdtem el táncolni az utca közepén.

- Kivel? - Esett le az ikrek álla.

- Sehunnal. - Tártam szét a karomat boldogan.

- Majd azt mondjuk, hogy fosol. Akkor a tanárnő biztos nem fog háborogni.

- Imádlak titeket. - Szorítottam magamhoz a két pici lányt és már rohantam is a hotel felé, a fülemet bedugaszolva.

Sehun a lépcsőn ült és kezébe támasztotta az állát. Nem tagadom, sokat késtem. Aranyos volt, ahogy néha csüggedten a telefonja kijelzőjére pillantott. Lihegve álltam meg előtte.

- Maratont futottál? - Derült fel az arca és gyorsan feltápászkodott.

- Kettőt is. - Mutattam az ujjamon, mire elnevette magát.

- Add a táskád, majd én hozom!

- Köszönöm. - Mosolyogtam rá hálásan és hagytam, hogy lesegítse rólam. Lazán a hátára dobta az én mázsás sulitáskámat és mellém állt. Törpének éreztem magamat.

- Hol szeretsz enni? - Mosolygott rám kíváncsian.

- Irány a Coffe Shop Company! - Mutattam előre és kényelmes kis tempóban megindultunk a város központja felé.

A Starbucks lötyije után kész felüdülés volt az igazi fekete kávé és a kakaós keksz. Sehun egy nagy epres fánkot evett forró fehércsokival. Aranyos volt, ahogy tömte magába a reggelit.

- Mit szólnál, ha nézelődnénk itt egy kicsit, aztán ha elfáradunk, akkor keresünk valami filmet, ami megfelelően borzalmas?

- Nekem tetszik az ötlet. - Mosolyogtam rá szelíden. Felragyogott az arca, mikor meghallotta a válaszomat.

- Akkor gyerünk! Van itt üzlet bőven. - Vállára dobta a táskámat és megindult, mint vak a négysávos autóúton. Szlalomozva próbáltam követni.

Az első félóra után csak aludni akartam. Sehun aranyos volt, de a mértékletesség nem tartozott az erősségei közé. Zsongott a fejem a sok márkabolt különböző ruhadarabjaitól. Míg ő felpróbált egy pólót, addig én áhítattal emeltem le egy gyönyörű piros kis ruhát az egyik állványról. Egy volt már csak belőle és pont a méretem, de az ára alapján nem igazán lettünk jóban.

- Mehetünk? - Kérdezte Sehun érdeklődve. Gyorsan visszaakasztottam a ruhácskát és a tempósan gyalogló fiú után szaladtam. A következő üzletben viszont megtörtént a baj. Mikor beléptünk, már akkor kiszúrtam egy lányt, aki árgus szemekkel méregetett minket, majd amint Sehun elment ruhát próbálni, csípőre tett kézzel állt meg előttem. Nagydarab lány volt, tartottam tőle. A pulcsimnál fogva rángatott talpra.

- Hozzá nem merj nyúlni Sehunhoz, megértetted? - Ijedtemben csak dadogni tudtam és a félelem könnyei tanyát vertek a szemem sarkában. Vadul megrángatott és finom varrású pulóverem recsegve adta meg magát a vállamnál. - Megértetted ribanc? - Visította az arcomba. Ekkor futott be egy kigyúrt biztonsági őr, egy ötvenes hölgy jóvoltából.

- Minden rendben? - Kérdezte a férfi aggódva, mert rázott a zokogás. Kiszaggatott felsőmben nem lehettem túl jó reklám, mert az eladó morcosan figyelt. - Kivel vagy itt?

- Egy barátommal. - Nyögtem ki és végszóra Sehun is felbukkant.

- Jézusom Hana! Mi történt veled? - Térdelt le elém a ruhákat eldobva.

- Semmi, jól vagyok. - Törölgettem meg a nózim.

- Mi lett a felsőddel.

- Ruhatáram legdrágább darabja kilehelte a lelkét. - Mosolyogtam rá elhomályosuló tekintettel. Arca mintha felderült volna és kézen ragadva kiviharzott velem a bejáraton, vissza az előző üzletbe. Végigvonszolt a bolton, és a piros ruhát leakasztva betessékelt egy próbafülkébe. A ruhát mintha rám öntötték volna, igazán jól mutatott a szürke cicanacival. A fülkéből kilépve többen rám pillantottak, mire arcom lángvörös lett. Egy fiú mélyen a szemembe nézve indult el felém, de Sehun szinte a semmiből bukkant fel és a fejem mögé nyúlva leengedte derékig érő hullámos hajamat.

- Most tökéletes. - Lágyult el a tekintete. - Hana, lennél a barátnőm?

Sehun- Egy táncóra 1.

Hana vagyok. Táncos mióta az eszemet tudom. Viszont én a hip-hop világában találtam meg magamat. Persze itt Kínában nem sok esély van híres táncossá válni. Ma viszont nagyon izgatottan vártam az esti edzést. A tanár csak annyit mondott, hogy két külföldi srác fog órát tartani.

Az öltözőben izgatottan tárgyaltuk, hogy vajon ki jöhet.

- Lehet, hogy Kiseop. - nézett szét barátnőm ragyogó tekintettel, de a többiek lehurrogták. Én csak kedvesen mosolyogtam rajtuk. Nevetgélve, egymás vérét szívva mentünk le a nagyterembe. A színpadon már két alak melegített, nekünk háttal.

- Nos a fenekük formás. - bökött oldalba egy csapattársam.

- Ej már Mimi! - löktem meg finoman, mire csikizni kezdett. Nevetve menekültem el előle, és pillanatokon belül fogocskát robbantott ki a haladó felnőtt csoport a teremben.

- Gyerekek! - kiabált ránk az edző. - Kezdődik az edzés. - izgatottan álltunk be sorokba magasság szerint. Mimi és én viszonylag előre kerültünk és némán vihogva egymást bökdöstük.

- Nos sziasztok srácok! - szólalt meg egy mély hang elölről mire odakaptuk a fejünket. Mimi azonnal csapkodni kezdett. Ugyanis a színpadon az EXO két tagja álldogált, kissé bizonytalanul. - Én Kai vagyok.

- Sehun vagyok. - hajoltak meg mindketten. Tányér méretű szemekkel figyeltem őket. Izgalmas óra lesz.

Bár sokszor koreaiul magyaráztak, Huan és Mini folyamatosan fordítottak. ( Mimi és Mini ikrek) A fiúk sokat bohóckodtak és tanítottak nekünk egy rövid kis koreográfiát is. Végig lelkesen figyeltem az eseményeket és próbáltam a lehető legügyesebben táncolni. Óra végén pedig körbe álltunk és jamelni kezdtünk. Kai vállalta az első szerepét. Sehun pedig beindított egy zenét. Mikor megszólalt a Want your body, mindenki lökdösni kezdett. Tudták, hogy a raggajam az én stílusom. Mivel a két fiú is kíváncsian figyelt, így mély levegőt vettem és szexin besétáltam a kör közepére. Tekerés, hullám, csípő. Most egy guggolás, kis földön mászás. Kai álla látványosan leesett a táncomra. Kacéran odasétáltam elé és mutatóujjamat végighúztam az állán, majd visszaléptem a helyemre. Mivel Jonginnál kisebb rendszerleállás jelentkezett, ezért a maknae vette a kezébe az irányítást és belibbent a kör közepére táncolni. Mind megdöbbenve figyeltük.

Aztán lassan mindenki kitombolta magát és kezdetét vette a fényképezkedés és autogramosztás.

- Hana, Hana, Hana! - szaladt oda hozzám az én ikerpárom. - Lefotózol minket Sehunnal?

- Persze. - mosolyodtam el és azonnal a kezembe kaptam két hatalmas telefont. Alig bírtam megfogni.

- Várj, majd segítek. - fogta meg valaki az egyik mobilt. Kai állt mögöttem mosolyogva. - Hohó, én vagyok a háttér. Mimi vérvörös arccal fordult el tőlünk. Nevetve csináltam pár képet és az utolsón Sehun megpuszilta az én Mimim arcát. - Mit képzelsz! - szólt rá Kai. - Nem te vagy a háttere, hanem én. - nevetve visszavettem tőle a telefont, majd elsétáltam inni. Épp az éltető vizet kortyoltam be, amikor valaki megkocogtatta a vállam. Kis híján megfulladtam ijedtemben. Sehun állt mögöttem megszeppent arccal. Nem szólt semmit, csak a kezembe nyomott egy gyűrött fecnit, aztán elsietett. Ledöbbenve figyeltem, majd megvontam a vállamat, és szürke macigatyóm zsebébe dobtam a kis galacsint.

Vihogva, kiabálva sétáltunk a lámpákkal megvilágított utcán hazafelé. Végül az ikrek lekanyarodtak és a lelkemre kötötték, hogy azonnal telefonáljak, amint hazaértem. Mosolyogva integettem nekik, majd az mp3-om fülesét bedugva, elmerültem a gondolataim világában. A lépcsőházba érve előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Minit.

- Itt az emberrabló beszél. Ha még valaha látni akarja a barátnőjét, akkor keressen ezen a számon és megbeszéljük a részleteket. - morogtam mély hangon a készülékbe a sípszó után. A lakásomban a megszokott kupi fogadott, ami otthonossá tette a helyet. Csak ledobtam a táskámat és a cipőmet félúton lerúgva a konyhába csoszogtam. A hűtőből kikaptam egy joghurtot és a tv elé vágódva nyammogni kezdtem. Valami krimi ment, így unottan figyeltem és már nagyon vártam a Dr. House kezdetét. Hirtelen megcsörrent a telefonom. - Igen? - szóltam bele, meg sem nézve a kijelzőt.

- Az anyukáddal szórakozz Hana! Tényleg megijedtem. - kiabált bele Mini a telefonba. Nevetve dőltem hátra.

- Ne haragudj! - mormoltam a könnyeimet törölgetve. - Kihagyhatatlan volt. - még váltottunk pár szót és megegyeztünk, hogy holnap suli előtt jönnek elém. Végül meguntam a tv nézést és kipakoltam a táncos tatyómból. A nadrágomból egy galacsin hullott ki. Kíváncsian simítottam ki a cafatot, amin egy szám állt, alatta pedig Sehun neve. Rám jött a sikítozás. Soha nem hittem volna, hogy ilyen van a valóságban. Elképzelhetetlennek tartottam, de itt volt előttem feketén- fehéren. Nagyon boldog lettem. Ugrálva mentem el zuhanyozni, majd az izgalomtól remegő tagokkal feküdtem be az ágyamba. Sokáig nem jött az álom súlyos felhője a szememre, majd valamikor hajnaltájban elbóbiskoltam.

Az átvirrasztott éjszaka ellenére nem voltam fáradt. Pontban hatkor szólt az ébresztő, de én már talpon voltam és éppen a szennyest vittem ki. Az egész kis lakás tisztán ragyogott. Átnéztem a sulis cuccaimat, majd az ajtót gondosan bezárva lesiettem a hatalmas panel elé. Nemsokár az ikerlányok is megérkeztek. Izgatottan szaladtam eléjük. - Nem fogjátok elhinni mi történt. - ugráltam folyamatosan fel- le.

- Ha nem mondod, nem is halljuk. - csak a kezébe nyomtam a fecnit, mivel megszólalni nem bírtam az izgatottságtól. A következő pillanatban Mimi és Mini is sikongatni meg ugrálni kezdett.

- Hívd fel, most! - rángatta ki Mini a kezemből a telót és beírta a számot, majd visszaadta. Lenyomtam a tárcsázást és a fülemhez emeltem az eszközt. Kicsöngött, de senki nem vette fel. Mit is reméltem?

- Semmi?

- Semmi. - Lehangoltan bekapcsoltam a repülő üzemmódot és szomorkásan indultam meg az iskola felé.

Sehun pov.

Este izgatottan mentem vissza a hotelba. Hana igazán nagyon szép lány volt, és Kai végig azzal piszkált, hogy tetszik nekem. Mondjuk tény, hogy igaza volt. Hülyéskedve, indultunk meg a tánciskola épületéből, amikor vihogásra, meg kiabálásra figyeltünk fel. 

- Gyere! - húzott magával hyung. Kíváncsian odaszaladtunk a sarokhoz és kilestünk a ház mögül. Hanáék sétáltak bohóckodva az utcán. Megmosolyogtatott a dolog. Még most is tele voltak energiával. Hirtelen Hana hátat fordított nekünk és valami eszméletlen szexi mozdulatot csinált. A fenekén kívül nem tudtam másra koncentrálni. Kai viszont magával húzott, hogy ne bukjunk le. 

A hotelszobába érve el akartam menni fürödni, de az ágynál tovább nem jutottam. Eldőltem a puha párnák közé, és már aludtam is.

Reggel viszonylag korán felkeltem. Kai még csak ébredezett, így felkaptam a törülközőmet, kerestem a bőröndömben tiszta ruhát és bevonultam a zuhanyzóba. Ahogy a meleg víz végigömlött a testemen, elmosta a napok fáradalmait. Hosszú percek után kimásztam a kádból és szemügyre vettem magamat a tükörben. A hosszú alvás ellenére fáradtnak éreztem magamat és ez meg is látszott rajtam. Belebújtam a ruhámba majd elkezdtem igazgatni a hajamat. Hirtelen Kai veszettül kiabálni kezdett.

- Dongsaeng telefon!

- Ki az? - üvöltöttem ki türelmetlenül. Nem volt kedvem beszélni most senkivel sem.

- Nem t'om. Valami kínai szám lehet. - megdermedtem. Ha kínai szám....akkor Hana az. Mint egy őrült, vágódtam ki az ajtó mögül. A telóm a kis asztalon rezgett veszettül. Rohanni kezdtem felé és a készülékkel együtt, mindent lesodorva az üvegasztalról, átszánkáztam rajta, hogy a túloldalon puffanjak. Hyung összeesett a röhögéstől. Gyorsan a telefonom után kaptam, de pont akkor mikor felvettem volna, lerakta. Villámgyorsan nyitottam meg a híváslistát és tárcsáztam az előbbi számot, de az a gonosz gépi hang azt mondta, hogy ki van kapcsolva.