Hana vagyok. Táncos mióta az eszemet tudom. Viszont én a hip-hop világában találtam meg magamat. Persze itt Kínában nem sok esély van híres táncossá válni. Ma viszont nagyon izgatottan vártam az esti edzést. A tanár csak annyit mondott, hogy két külföldi srác fog órát tartani.
Az öltözőben izgatottan tárgyaltuk, hogy vajon ki jöhet.
- Lehet, hogy Kiseop. - nézett szét barátnőm ragyogó tekintettel, de a többiek lehurrogták. Én csak kedvesen mosolyogtam rajtuk. Nevetgélve, egymás vérét szívva mentünk le a nagyterembe. A színpadon már két alak melegített, nekünk háttal.
- Nos a fenekük formás. - bökött oldalba egy csapattársam.
- Ej már Mimi! - löktem meg finoman, mire csikizni kezdett. Nevetve menekültem el előle, és pillanatokon belül fogocskát robbantott ki a haladó felnőtt csoport a teremben.
- Gyerekek! - kiabált ránk az edző. - Kezdődik az edzés. - izgatottan álltunk be sorokba magasság szerint. Mimi és én viszonylag előre kerültünk és némán vihogva egymást bökdöstük.
- Nos sziasztok srácok! - szólalt meg egy mély hang elölről mire odakaptuk a fejünket. Mimi azonnal csapkodni kezdett. Ugyanis a színpadon az EXO két tagja álldogált, kissé bizonytalanul. - Én Kai vagyok.
- Sehun vagyok. - hajoltak meg mindketten. Tányér méretű szemekkel figyeltem őket. Izgalmas óra lesz.
Bár sokszor koreaiul magyaráztak, Huan és Mini folyamatosan fordítottak. ( Mimi és Mini ikrek) A fiúk sokat bohóckodtak és tanítottak nekünk egy rövid kis koreográfiát is. Végig lelkesen figyeltem az eseményeket és próbáltam a lehető legügyesebben táncolni. Óra végén pedig körbe álltunk és jamelni kezdtünk. Kai vállalta az első szerepét. Sehun pedig beindított egy zenét. Mikor megszólalt a Want your body, mindenki lökdösni kezdett. Tudták, hogy a raggajam az én stílusom. Mivel a két fiú is kíváncsian figyelt, így mély levegőt vettem és szexin besétáltam a kör közepére. Tekerés, hullám, csípő. Most egy guggolás, kis földön mászás. Kai álla látványosan leesett a táncomra. Kacéran odasétáltam elé és mutatóujjamat végighúztam az állán, majd visszaléptem a helyemre. Mivel Jonginnál kisebb rendszerleállás jelentkezett, ezért a maknae vette a kezébe az irányítást és belibbent a kör közepére táncolni. Mind megdöbbenve figyeltük.
Aztán lassan mindenki kitombolta magát és kezdetét vette a fényképezkedés és autogramosztás.
- Hana, Hana, Hana! - szaladt oda hozzám az én ikerpárom. - Lefotózol minket Sehunnal?
- Persze. - mosolyodtam el és azonnal a kezembe kaptam két hatalmas telefont. Alig bírtam megfogni.
- Várj, majd segítek. - fogta meg valaki az egyik mobilt. Kai állt mögöttem mosolyogva. - Hohó, én vagyok a háttér. Mimi vérvörös arccal fordult el tőlünk. Nevetve csináltam pár képet és az utolsón Sehun megpuszilta az én Mimim arcát. - Mit képzelsz! - szólt rá Kai. - Nem te vagy a háttere, hanem én. - nevetve visszavettem tőle a telefont, majd elsétáltam inni. Épp az éltető vizet kortyoltam be, amikor valaki megkocogtatta a vállam. Kis híján megfulladtam ijedtemben. Sehun állt mögöttem megszeppent arccal. Nem szólt semmit, csak a kezembe nyomott egy gyűrött fecnit, aztán elsietett. Ledöbbenve figyeltem, majd megvontam a vállamat, és szürke macigatyóm zsebébe dobtam a kis galacsint.
Vihogva, kiabálva sétáltunk a lámpákkal megvilágított utcán hazafelé. Végül az ikrek lekanyarodtak és a lelkemre kötötték, hogy azonnal telefonáljak, amint hazaértem. Mosolyogva integettem nekik, majd az mp3-om fülesét bedugva, elmerültem a gondolataim világában. A lépcsőházba érve előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Minit.
- Itt az emberrabló beszél. Ha még valaha látni akarja a barátnőjét, akkor keressen ezen a számon és megbeszéljük a részleteket. - morogtam mély hangon a készülékbe a sípszó után. A lakásomban a megszokott kupi fogadott, ami otthonossá tette a helyet. Csak ledobtam a táskámat és a cipőmet félúton lerúgva a konyhába csoszogtam. A hűtőből kikaptam egy joghurtot és a tv elé vágódva nyammogni kezdtem. Valami krimi ment, így unottan figyeltem és már nagyon vártam a Dr. House kezdetét. Hirtelen megcsörrent a telefonom. - Igen? - szóltam bele, meg sem nézve a kijelzőt.
- Az anyukáddal szórakozz Hana! Tényleg megijedtem. - kiabált bele Mini a telefonba. Nevetve dőltem hátra.
- Ne haragudj! - mormoltam a könnyeimet törölgetve. - Kihagyhatatlan volt. - még váltottunk pár szót és megegyeztünk, hogy holnap suli előtt jönnek elém. Végül meguntam a tv nézést és kipakoltam a táncos tatyómból. A nadrágomból egy galacsin hullott ki. Kíváncsian simítottam ki a cafatot, amin egy szám állt, alatta pedig Sehun neve. Rám jött a sikítozás. Soha nem hittem volna, hogy ilyen van a valóságban. Elképzelhetetlennek tartottam, de itt volt előttem feketén- fehéren. Nagyon boldog lettem. Ugrálva mentem el zuhanyozni, majd az izgalomtól remegő tagokkal feküdtem be az ágyamba. Sokáig nem jött az álom súlyos felhője a szememre, majd valamikor hajnaltájban elbóbiskoltam.
Az átvirrasztott éjszaka ellenére nem voltam fáradt. Pontban hatkor szólt az ébresztő, de én már talpon voltam és éppen a szennyest vittem ki. Az egész kis lakás tisztán ragyogott. Átnéztem a sulis cuccaimat, majd az ajtót gondosan bezárva lesiettem a hatalmas panel elé. Nemsokár az ikerlányok is megérkeztek. Izgatottan szaladtam eléjük. - Nem fogjátok elhinni mi történt. - ugráltam folyamatosan fel- le.
- Ha nem mondod, nem is halljuk. - csak a kezébe nyomtam a fecnit, mivel megszólalni nem bírtam az izgatottságtól. A következő pillanatban Mimi és Mini is sikongatni meg ugrálni kezdett.
- Hívd fel, most! - rángatta ki Mini a kezemből a telót és beírta a számot, majd visszaadta. Lenyomtam a tárcsázást és a fülemhez emeltem az eszközt. Kicsöngött, de senki nem vette fel. Mit is reméltem?
- Semmi?
- Semmi. - Lehangoltan bekapcsoltam a repülő üzemmódot és szomorkásan indultam meg az iskola felé.
Sehun pov.
Este izgatottan mentem vissza a hotelba. Hana igazán nagyon szép lány volt, és Kai végig azzal piszkált, hogy tetszik nekem. Mondjuk tény, hogy igaza volt. Hülyéskedve, indultunk meg a tánciskola épületéből, amikor vihogásra, meg kiabálásra figyeltünk fel.
- Gyere! - húzott magával hyung. Kíváncsian odaszaladtunk a sarokhoz és kilestünk a ház mögül. Hanáék sétáltak bohóckodva az utcán. Megmosolyogtatott a dolog. Még most is tele voltak energiával. Hirtelen Hana hátat fordított nekünk és valami eszméletlen szexi mozdulatot csinált. A fenekén kívül nem tudtam másra koncentrálni. Kai viszont magával húzott, hogy ne bukjunk le.
A hotelszobába érve el akartam menni fürödni, de az ágynál tovább nem jutottam. Eldőltem a puha párnák közé, és már aludtam is.
Reggel viszonylag korán felkeltem. Kai még csak ébredezett, így felkaptam a törülközőmet, kerestem a bőröndömben tiszta ruhát és bevonultam a zuhanyzóba. Ahogy a meleg víz végigömlött a testemen, elmosta a napok fáradalmait. Hosszú percek után kimásztam a kádból és szemügyre vettem magamat a tükörben. A hosszú alvás ellenére fáradtnak éreztem magamat és ez meg is látszott rajtam. Belebújtam a ruhámba majd elkezdtem igazgatni a hajamat. Hirtelen Kai veszettül kiabálni kezdett.
- Dongsaeng telefon!
- Ki az? - üvöltöttem ki türelmetlenül. Nem volt kedvem beszélni most senkivel sem.
- Nem t'om. Valami kínai szám lehet. - megdermedtem. Ha kínai szám....akkor Hana az. Mint egy őrült, vágódtam ki az ajtó mögül. A telóm a kis asztalon rezgett veszettül. Rohanni kezdtem felé és a készülékkel együtt, mindent lesodorva az üvegasztalról, átszánkáztam rajta, hogy a túloldalon puffanjak. Hyung összeesett a röhögéstől. Gyorsan a telefonom után kaptam, de pont akkor mikor felvettem volna, lerakta. Villámgyorsan nyitottam meg a híváslistát és tárcsáztam az előbbi számot, de az a gonosz gépi hang azt mondta, hogy ki van kapcsolva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése