Csak este értem haza, mert bent kellett maradnom filmklubbon, mert ez a film "fejleszti a jellemünket". Őszintén szólva nem emlékszem sokra belőle, mert a táskámra borultam és elaludtam. Mimi és Mini pedig számtalan képet csinált rólam és azzal fenyegetőztek, hogy megmutatja Sehunnak.
- Hja, ha még az országban van egyáltalán. - Mormoltam kissé álmoskásan az orrom alatt.
- Ne legyél ilyen gyászhuszár! Csak vidáman! - Mélyítette el Mimi a hangját, mire kirobbant belőlem a nevetés.
- Kis hülye. - Kacagtam és a fejénél fogva a mellkasomhoz öleltem.
- Hana, ufót csinálsz belőlem. - Szabadult ki nagyot nyögve a kezeim közül. Megint ugyanott búcsúztunk el, mint tegnap este és mikor már nem volt más elfoglaltságom, bekapcsoltam a telefonom, bár értelmét nem igen láttam. Egy percre még el is hittem, hogy esetleg összejöhetek Sehunnal. Észre sem vettem a szembe jövő alakokat, ketten voltak. Nagy lendülettel sétáltam neki egyikőjüknek és egy fájdalmas "uff" kíséretében a fenekemre huppantam.
- Jaj, ne haragudj! Kissé elbambultam. - Nyújtotta felém a kezét a srác.
- Semmi. Én sem figyeltem. - Poroltam le a nadrágom.
- Kris vagyok. - Nyújtotta a kezét és finoman megszorította a jobbomat.
- Hana. - Mosolyogtam rá. Ezt nem hiszem el. Mit tettem, hogy szó szerint belebotlok az exoba? Nem mintha zavarna, csak na.
- Esetleg tudsz nekünk segíteni?
- Az attól függ, hogy miben.
- Egy hotelt keresünk...a neveeee...
- Ezen a sarkon balra, két sarkot egyenesen, majd jobbra. Igazság szerint akármerre indulsz el, biztos, hogy ott lyukadsz ki.
- Honnan tudod hova megyünk?
- Kai és Sehun ott vannak. Teszem azt, biztosan oda indultál te is... Taoval. - Figyeltem meg egy kissé a másik fiút.
- Te is ilyen beteges fan vagy?
- Dehogy. - Nevettem el magamat. - Csak tegnap táncedzést tartottak nekünk és óra végén megpróbálták kimondani a hotel nevét. - Erre már ő is elnevette magát.
- Igazán hálás vagyok a segítségért.
- Nincs mit. - Mosolyodtam el, majd már indultam volna, mikor finoman megállított.
- Nincs kedved meginni holnap reggel egy kávét?
- Hát nekem suliba kellene mennem.
- És előtte? Eléd mennék. Na?
- Na jólvan. Ha ide visszatalálsz, akkor találkozzunk itt, reggel hétkor!
- Rendben. - Mosolyodott el vidáman. - Akkor holnap hétkor. Siess haza, nehogy bajod essen!
- Sziasztok! - Integettem a két fiúnak, majd sietős tempóban indultam meg a lakásom felé. - Még ilyet. - Léptem be az ajtómon a fejemet csóválva. A telefonom rezegni kezdett, de csak fáradtan a konyhaasztalra dobtam. Elvonszoltam magam a fürdőszobáig, útközben elszórva a cuccaimat, majd beálltam a jótékony forróvíz alá. Telefonom megint játszani kezdte a Team H- I just wanna have fun számát, valakinek nagyon hiányozhattam. Magamra cibáltam a pizsimet és fogkefével a számban leültem Dr. Houset nézni. Imádtam ezt a komát, szédületes arc volt.
Csodával határos módon sikerült végigaludnom az éjszakát és viszonylag hamar lecsaptam a brekegő ébresztőórámat. Viszont tanácstalanul álltam a szekrényem előtt. Mit kéne felvenni egy Krissel való, végül is randin? Nagy nehezen egy szürke cicanaci, halványzöld kötött pulcsi és egy laza konty mellett döntöttem. Finoman kihúztam a szemeimet, de direkt csak vékonyan és már kész is voltam. Belebújtam a legújabb bokacsizmámba, aminek piros fűzője igazán elütött a pulcsimtól, kissé bohém stílusúvá varázsolva az öltözetemet. Magamra kanyarítottam az őszi szövetkabátomat, majd kisiettem az ajtón. Ekkor jutott eszembe, hogy bent hagytam a telefonomat. Gyorsan visszaszaladtam és máris rohantam le a lépcsőn. Szerencsémre ma egy kicsit nekem kedvezett a forgalom és a nehéz táskám ellenére egész fürgén tudtam lavírozni a reggeli tömegben.
Kris már ott állt a sarkon, magas sziluettjét és szőke haját nem lehetett eltéveszteni.
- Szia! - Integetett már egészen messziről.
- Szia! - Kiabáltam vissza és kissé felgyorsítva mellé szegődtem.
- Hogy vagy? - Mosolygott kedvesen, úgy tűnt tényleg érdekli.
- A korán kelés ellenére egész jól.
- Nem is látszik, hogy álmos lennél, csinos vagy.
- Köszönöm. - Pirultam el kissé. - Na gyere, mert nem lesz időnk kávézni.
- Rendben kapitány. - Nevetve indultam el és végül egész reggel mosolyognom kellett. Kris nagyon aranyos és figyelmes fiú volt. Talán jobb így, még ha titkon reménykedtem benne, hogy Sehun majd visszahív, mert én nem keresem, az hót ziher.
Kris ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen a sulihoz, így a gimi előtt várakozó barátnőim megajándékoztak néhány pajkosan gyilkos tekintettel. - Remélem hamarosan ismét öszefutunk.
- Hát, a számomat elmentetted. - Mosolyogtam rá. Megajándékozott egy apró puszival, majd integetve indult el arra, amerről jöttünk.
- Kris? Ezt hogy gondoltad? Ő álmaim picassója. - Nézett rám Mini durcásan.
- Ne csináld! Nem akarok összejönni vele.
- A szíve még mindig Sehunért dobog.
- Valahogy úgy. - Fojtottam bele Mimibe a színpadias szóáradatot.
- Na azért. Még mindig nem hívott?
- Sajnos nem. - Horgasztottam le a fejemet. Megrezzent a mobil a zsebemben, mire ugrottam egyet. Nem volt ismerős a szám, de azért felvettem. - Igen?
- Szi-.. Szia! Sehun vagyok, tudod a.. a táncóráról..ha ... ha esetleg még em-.. emlékeznél rám.
- Szia! - Húzódott boldog mosolyra az egész világ körülöttem, az én számmal együtt.
- Nem akarlak zavarni, csak mikor hívni akarlak ki vagy kapcsolva, vagy nem veszed fel. Ha esetleg velem van a baj...
- Neeem, nem veled van a baj, csak tegnap este nagyon fáradt voltam. Ne haragudj!
- Ahh, azt hittem nem akarsz velem beszélni.
- Semmi ilyesmi. Na, miért kerestél?
- Lenne kedved elmenni velem moziba? Nincs kedvem a hotelban ülni.
- Mikor is? - Kérdeztem bizonytalanul.
- Hát félóra múlva találkozhatnánk és akkor meghívlak reggelizni. Ha neked is jó úgy.
- Tökéletes. - Válaszoltam vidáman.
- Akkor fél óra múlva a hotel előtt?
- Sietek, hogy odaérjek. Szia! - Tettem le sietve a telefonom. Tényleg haladnom kellett.
- Hova is kell odaérned? - Biccentette félre a fejét Mini.
- Randim van. - Kezdtem el táncolni az utca közepén.
- Kivel? - Esett le az ikrek álla.
- Sehunnal. - Tártam szét a karomat boldogan.
- Majd azt mondjuk, hogy fosol. Akkor a tanárnő biztos nem fog háborogni.
- Imádlak titeket. - Szorítottam magamhoz a két pici lányt és már rohantam is a hotel felé, a fülemet bedugaszolva.
Sehun a lépcsőn ült és kezébe támasztotta az állát. Nem tagadom, sokat késtem. Aranyos volt, ahogy néha csüggedten a telefonja kijelzőjére pillantott. Lihegve álltam meg előtte.
- Maratont futottál? - Derült fel az arca és gyorsan feltápászkodott.
- Kettőt is. - Mutattam az ujjamon, mire elnevette magát.
- Add a táskád, majd én hozom!
- Köszönöm. - Mosolyogtam rá hálásan és hagytam, hogy lesegítse rólam. Lazán a hátára dobta az én mázsás sulitáskámat és mellém állt. Törpének éreztem magamat.
- Hol szeretsz enni? - Mosolygott rám kíváncsian.
- Irány a Coffe Shop Company! - Mutattam előre és kényelmes kis tempóban megindultunk a város központja felé.
A Starbucks lötyije után kész felüdülés volt az igazi fekete kávé és a kakaós keksz. Sehun egy nagy epres fánkot evett forró fehércsokival. Aranyos volt, ahogy tömte magába a reggelit.
- Mit szólnál, ha nézelődnénk itt egy kicsit, aztán ha elfáradunk, akkor keresünk valami filmet, ami megfelelően borzalmas?
- Nekem tetszik az ötlet. - Mosolyogtam rá szelíden. Felragyogott az arca, mikor meghallotta a válaszomat.
- Akkor gyerünk! Van itt üzlet bőven. - Vállára dobta a táskámat és megindult, mint vak a négysávos autóúton. Szlalomozva próbáltam követni.
Az első félóra után csak aludni akartam. Sehun aranyos volt, de a mértékletesség nem tartozott az erősségei közé. Zsongott a fejem a sok márkabolt különböző ruhadarabjaitól. Míg ő felpróbált egy pólót, addig én áhítattal emeltem le egy gyönyörű piros kis ruhát az egyik állványról. Egy volt már csak belőle és pont a méretem, de az ára alapján nem igazán lettünk jóban.
- Mehetünk? - Kérdezte Sehun érdeklődve. Gyorsan visszaakasztottam a ruhácskát és a tempósan gyalogló fiú után szaladtam. A következő üzletben viszont megtörtént a baj. Mikor beléptünk, már akkor kiszúrtam egy lányt, aki árgus szemekkel méregetett minket, majd amint Sehun elment ruhát próbálni, csípőre tett kézzel állt meg előttem. Nagydarab lány volt, tartottam tőle. A pulcsimnál fogva rángatott talpra.
- Hozzá nem merj nyúlni Sehunhoz, megértetted? - Ijedtemben csak dadogni tudtam és a félelem könnyei tanyát vertek a szemem sarkában. Vadul megrángatott és finom varrású pulóverem recsegve adta meg magát a vállamnál. - Megértetted ribanc? - Visította az arcomba. Ekkor futott be egy kigyúrt biztonsági őr, egy ötvenes hölgy jóvoltából.
- Minden rendben? - Kérdezte a férfi aggódva, mert rázott a zokogás. Kiszaggatott felsőmben nem lehettem túl jó reklám, mert az eladó morcosan figyelt. - Kivel vagy itt?
- Egy barátommal. - Nyögtem ki és végszóra Sehun is felbukkant.
- Jézusom Hana! Mi történt veled? - Térdelt le elém a ruhákat eldobva.
- Semmi, jól vagyok. - Törölgettem meg a nózim.
- Mi lett a felsőddel.
- Ruhatáram legdrágább darabja kilehelte a lelkét. - Mosolyogtam rá elhomályosuló tekintettel. Arca mintha felderült volna és kézen ragadva kiviharzott velem a bejáraton, vissza az előző üzletbe. Végigvonszolt a bolton, és a piros ruhát leakasztva betessékelt egy próbafülkébe. A ruhát mintha rám öntötték volna, igazán jól mutatott a szürke cicanacival. A fülkéből kilépve többen rám pillantottak, mire arcom lángvörös lett. Egy fiú mélyen a szemembe nézve indult el felém, de Sehun szinte a semmiből bukkant fel és a fejem mögé nyúlva leengedte derékig érő hullámos hajamat.
- Most tökéletes. - Lágyult el a tekintete. - Hana, lennél a barátnőm?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése