Neveletlenek (BTS)

Mi jut eszünkbe, ha egy fiúbandára gondolunk? Jóképű fiúk, romantikus dalok, vagy éppen mindenkit kioltó rapszövegek, egy összekovácsolódott, édes csapat. A Bangtan boysról szintúgy elmondható mindez, de ezeknél a fiúknál a Föld még nem hordott a hátán élénkebbet, neveletlenebbet és rendetlenebbet. Mrs. Lee éppen a Bangtan rezidencia fehérre mázolt ajtajában topogott és azon gondolkozott, hogy a belülről szűrődő zajokat egy vajúdó macska, vagy egy vércse és egy turmixgép románcából született poronty adja- e ki. Egyik tipp sem volt helyénvaló. Taehyung és Hoseok vinnyogtak határok nélkül, puszta jóérzésből.
Jimin
Reggel J- Hope hyung csontos hátsójára ébredtem, ami kíméletlenül nyomódott bele a csípőmbe és hozzá éktelen ordítás párosult, valahogy olyan otthonos érzés volt.
- Jimin! - Nyújtotta el a nevemet hosszan.
- Hmhpfh?! - Lestem ki résnyire nyitott szemeimen.
- V cica meg akar ölni.
- És mit vársz tőlem?
- Üsd meg! - Értetlenül néztem rá. Szóra nyitottam a számat, de hangomat elnyomta a csengő zaja.
- Jimin! - Kiabált Namjoon. - Csengettek.
- Akkor nyisd ki! - Szóltam vissza.
- Nem lehet. Most nem tudok felállni.
- Akkor nyissa ki Taehyung.
- Oda küldenéd az ajtóhoz? - Kerekedett el Hope szeme.
- Igaz is. Hol van a hercegnő?
- Pakolászik. - Zengett a leader hangja.
- Jungkook! - Üvöltöttem teli torokból, szobatársam riadtan ült fel.
- Mivan? - Förmedt rám dühösen.
- Nyisd ki az ajtót! Csengettek. - A maknae morogva döcögött le a lépcsőn, elégedett arccal borítottam le magamról Hoseokot és a fejemre rántva a paplant, zavartalanul aludtam tovább.
Jungkook
Egy aprócska hölgy állt az ajtóban, értetlenül pislogtam le rá.
- Jóó reggelt! - Köszöntem udvariasan, bár volt bennem némi bizonytalanság.
- Szervusz fiam! Lee Songneul vagyok. - Nyújtotta felém a kezét.
- Je... Jeon JungKook. - Motyogtam összezavarodva.
- Maknae, hol van az a pocok? - Hallottam meg V hangját, egy fújtató Taehyung közeledett felém, de amikor meglátta a hölgyet, teljesen megváltozott és illedelmesen meghajolt. - Kim Taehyung vagyok. - Mutatkozott be, majd ismét felém fordult.
- Hyung, te mitől vagy csurom víz? - Esett le az állam.
- Ezért üldözöm Hoseokot. Nem láttad?
- Jiminre telepedett rá nem olyan rég. De nem tőlem tudod. - Tartottam még vissza, tartva a menekülő rapper esetleges bosszújától, amiért elárultam.
- Lakat a számon. - Kacsintott rám narancs hajú csapattársam és felszaladt az emeletre. Udvariasan elvettem a hölgytől a bőröndjét és a konyhánkba kísértem.
- Elnézést az illetlenségért, de igazság szerint én nem tudom, hogy ön mi célból jött hozzánk.
- Én vagyok az új felügyelőtök fiacskám. Takarításra ösztönzök, segítek főzni és tiszteletetre nevellek titeket, mert tudtommal alaposan rátok férne. - Igazította meg a kontyát fontoskodva, máris ellenszenves volt. Zavartan elnézést kértem és felvágtáztam az emeletre. Első utam a még mindig alvó Yoongihoz vezetett és kiráztam a morcos rappert az ágyból, majd a csuklójánál fogva magammal húztam és a dudorászva pakolászó Jint is felkaroltam. Namjoon most nem volt elérhető, mert a hangok alapján a felügyelő néni máris utolérte. Jiminékhez húztam magammal a két hyungomat és magunkra zártam az ajtót. Seokjin szétválasztotta a marakodó V-Hope párost és mind várakozva néztek rám. Még a sztrájkoló Jimin is felénk fordult.
- Na jó. Mrs. Lee azért szidja éppen lent Namjoon hyungot, mert ezért fizetik. Meg akar nevelni minket.
- Hogy mit? - Kiáltott fel Jimin, mire Suga és Hoseok rávetődtek, hogy elhallgattasák. - Bocsi.
- Szóval, valahogy meg kell tőle szabadulnunk, ha nem akarunk kilenckor aludni menni, és vécét pucolni a szabadidőnkben.
- Én benne vagyok. - Bólintott V és a végén még Jin is belement az ördögi tervek szövögetésébe, feltéve, hogy egy kicsivel tényleg többet takarítunk, mert ez "nem állapot".
J- Hope
Tetszett a dolog, nem akartam szabályok közé szorítkozva élni egy házsártos, kontyos nénivel. Mivel Jungkook még nem keltett a hölgy előtt állatti származásra utaló képet, ezért Jinnel karöltve vállalták a jópofi szerepét, hogy kipuhatolják a várfal mögé bejutott ellenség gyengéit. V és jómagam az önmaguk alakításáért kaptunk sok szavazatot, más úgyse ment volna. Jimin felvállalta a beképzelt szépfiú szerepét, szerintem egyik szemszögből sem túl testhez álló feladat. Suga pedig a flegma rappert akarta alakítani, akinek a parancs egyik fülén be, a másikon ki. Úgy döntöttünk, hogy szeretett leaderünket nem avatjuk be, nem volt egy nagy színész alkat. Jin hagyta el először a szobát, egy halom szennyessel, hogy azonnal kezdhesse is a feladatát, elnyerni a néni tetszését.
Jin
Nevetségesen festhettem Jungkook és Jimin halomnyi ruhájával, de nem volt választásom, nem akartam egy felügyelőt a nyakamra, tudtam én nevelni a fiúkat, nagyjából.
- Te meg mit akarsz rendetlenkedni fiam? - Hallottam meg egy gyanakvó, női hangot.
- Üdvözlöm, Jin vagyok! - Hajoltam meg nehézkesen. - Megtenné, hogy kiyitja nekem azt az ajtót? - Mutattam egy félreeső nyílászáróra. Egy megilletődött "Ó" volt a reakció, mikor fény derült a mosógépre.
- Látom vannak még rendes fiúk is az idolok közt.
- Hyung, ezt fent hagytad. - Vágtázott felém Hoseok lelkesen, kezében egy fél pár zoknival.
- J- Hope, azonnal hozd vissza a zoknimat! - Szaladt utána Taehyung, fél lábán zoknival. Jót mosolyogtam rajtuk, de a felügyelőnek nem tetszett a látvány, főleg mikor elgázoltak és mindenhová szennyes repült. Suga vihorászva sétált el mellettünk, Jimin pedig minket átugorva a tükörhöz szaladt.
- Szerintetek is híztam? - Rántotta fel a pólóját és befeszített a tükörképének. - Mintha már nem lenne olyan kockás. - Simogatta a hasát, majd alaposan bevizsgálta a bicepszét, végül pedig az arcánál kötött ki. - Olyan sápadt vagyok mostanában. És ez itt egy miteszer? Te jóságos ég! Ezt még ma el kell tüntetnem. Juj, ez itt egy ránc?! - Húzta ki a bőrt a szeme mellett, majd visszaengedte és ezzel kezdett szórakozni. Kihúz, visszaenged, kihúz, visszaenged és így tovább. Aztán tekintete Mrs. Leere tévedt. - Ön mint tapasztalt ráncmester, mit gondol? - Szaladt oda a korosodó hölgyhöz. Csak a fejemet fogtam, a felügyelőnk pedig felháborodottan kezdett hápogni.
- Mégis mit képzelsz magadról? Téged senki sem tanított meg viselkedni fiam? Tisztelned kellene, mit gondolsz mennyi idős vagyok? - Szegezte mutatóujját az alacsony táncosra.
- Valahol ötven és a halál közt? - Sétált el Yoongi megint mellettünk, arcán teljes nyugalom tükröződött.
- Innom kell egy hibiszkusz teát! - Motyogta a néni és eltipegett kis magassarkújában.
- A hibiszkusz az kaktusz? - Kérdezte Hoseok kíváncsian, mire csak megsimogattam a haját.
- Semmi baj Hope. Megértjük.
Jungkook
A mai nap folyamán már nem boldogítottuk tovább a hölgyet, Suga kijelentése így is kellően sok volt neki. Jimin délután mellé telepedett a kanapéra és figyelte, hogy mit olvas az új felügyelőnk. Mrs. Lee még magyarázott is neki szépségtippeket, szerintem szent meggyőződése lett, hogy a táncosunk meleg.
Reggel, mikor kinéztem az ablakon, meg kellett kapaszkodnom, ugyanis a kertben Jimin rohangált és itt- ott leguggolt, aztán folytatta a járkálást. Az első, ami nem stimmelt, az az volt, hogy korán kelt. Kezdett érdekelni, hogy mik a szándékai, de a délelőtt folyamán nem derült ki és Jimin sem került elő. Ebédidőben bukkant csak fel, Namjoon hyung és Mrs. Lee éppen főztek, szegény leadersshi olyan elkeseredett fejet vágott, amilyet még senki sem produkált a világtörténelemben.
- Megjöttem! - Robbant be Jimin az ajtón.
- És mégis hol voltál? - Tipegett elé a néni egy fakanállal hadonászva.
- Sétáltam. Olyan szép idő van. - Mosolygott a fiú kedvesen, de a felügyelőnket nem győzte meg.
- Na jól van. Mihaszna banda, irány ebédelni! - Mind vidáman telepedtünk az asztalhoz, régen volt már a reggeli. Taehyung nagy lendülettel kortyolt bele a teájába, de vissza is köpte a pohárba.
- Ez a zöld tea romlott.
- Dehogy. - Morogta Jin undorodva, ő is éppen visszaköpte a folyadékot, mire Suga inkább lerakta a bögréjét. - Csak nincs benne cukor, se citrom. - Elhúztam a számat, miközben a hölgy kiszedte nekünk az ebédet, szerencsére az ramennek tűnt.
- Én nem kérek. - Tolta el Jimin a tányérját, mind meglepve pislogtunk egymásra. Csapatunk rejtélyesen viselkedő tagja az asztalra rakott egy sárga uzsonnásdobozt, elkerekedett a szemem. - Jó étvágyat! - Mosolygott ránk, majd felpattinta a doboz fedelét, egy halom pitypang volt benne. Jimin megfogta az egyiket és a szájába dobta, majd jóízűen elnyammogta. A felügyelőnő elborzadva figyelte a jelenetet, ahogy az önimádó táncos egyesével pusztítja el a sárga virágokat. Szerintem az egyiken volt egy pici csiga is.
- Fiam, te mit csinálsz?!
- Azt tetszett mondani, hogy a pitypang egészséges.
- De a levele.
- Ez is finom. - Pusztította el Jimin a következő virágot. Undorodva húztam el a számat, én meg nem tettem volna ezt. Rap Monster olyan ledöbbent fejet vágott, hogy kezdtem megsajnálni. Mind megbolondultunk az elmúlt napokban és szegény hyung nem tudta hova rakni a történteket.
Namjoon
Eszem nem volt hozzá, hogy mi lelte a fiúkat. Jungkook és Jin ész nélkül jópofiztak a felügyelőnknek, aki egyébkén nagyon pikkelt rám. Jimin hirtelen önimádó szépfiú lett, Suga meg egy tajparaszttá változott, aki bunkóbb, mint egy tarack. Még velünk is. Hoseokról és Taehyungról ne beszéljünk, olyanok lettek, mint a melegek, habár ők még önmaguknak voltak mondhatóak. Miközben ezen tűnődtem, éppen a tányérokat pakoltam el, mikor megcsúsztam az előbb elhajított mosogató szivacsomon és mindent elhajítottam. Hatalmas csörömpölés támadt mögöttem, nem maradt ép tányér. Pillanatokon belül mindenki ott állt a konyhaajtónál.
- Ez eltört. - Motyogtam a fejemet vakarva és a csendben egy légy zümmögött el előttem. Ironikus helyzet volt, a felügyelőnk csak hápogott ledöbbenésében.
- Hyung, mondj egy asszonáncot erre a roppant lehetetlen helyzetre! - Vigyorgott rám Suga.
- Egy mit? - Vontam fel a fél szemöldököm. Egyre jobban összezavarodtam, nem tudtam milyen beteg hülyeséget játszanak velem. Mind pimaszul vigyorogtak rám, majd Mrs. Lee kiabálni kezdett velem, ők pedig csendben elosontak. - Esküszöm, hogy megmászom a Namsant, ha megértem ezeket. - Morogtam és a kiabáló nőt félretolva felsétáltam a szobámba.
Elgondolkozva üldögéltem, az ágyamon, mikor ajtócsapódásra lettem figyelmes. Kikukkantottam az ajtón, de a csapatom összes többi tagja is értetlenül nézett ki Jiminék szobájából. Hirtelen tört rám a magány érzete, inkább visszahúzódtam a saját birtokomra. Pár perc múlva üdvrivalgás támadt kint és a fiúk berontottak a szobámba, hogy össze- vissza ölelgessenek.
- Köszönjük hyung. - Szorongatott meg Jimin mosolyogva. - Nem akarok többet pitypangot enni, vagy tükörbe nézni.
- Elmagyaráznátok, hogy mi folyik itt? - Néztem végig rajtuk.
A következő fél óra az élménybeszámolóké volt, nagyon megleptek. - Igazán beavathattatok volna.
- Ne haragudj Namjoon! - Karolt át Jin szeretettel.
- Ígérjük, hogy többet nem hagyunk cserben.