A moziba beülve kíváncsi lettem Sehun reakciójára. Lassan leoltódtak a filmek és kezdetét vette a film. Alig mondták be a címet, "Démoni érintés" a fiú keze máris a vállamon volt. Neki dőltem és ropogtatni kezdtem a popcornt.
- Én is kérek! - Súgta a fülembe a fiú, mire kirázott a hideg. Finoman adogatni kezdtem a szájába a falatokat, mire hagos nyammogással enni kezdett.
- Sehun, ez egy picit hangos. - Suttogtam kuncogva.
- Most mit panaszkodsz? - Biggyesztette le a száját morcosan.
- De cukii vagy! - Nyújtottam nyávogósra hangomat, ő meg morogva a nyakamba bújt. Csikisen húzódtam el.
- Szóval csikis vagy? - Bökött finoman oldalba.
- Sehun, moziban vagyunk.
- És sötét van. - Egészítette ki a mondatomat kissé perverz hangnemben. - A sötétség jó dolog. - Simította a kezét a combomra. Pici puszik százai sorjáztak az arcomra és a fülemre, így a film nem volt túl érdekfeszítő. - Viszont, Krissel nem randizhatsz többször!
- Honnan...?
- Én mindent tudok. - Húzott a mellkasához és az oldalamat simogatva kezdte figyelni a film eseményeit. Annyira sokat kivett belőlem a tegnapi és a tegnapelőtti virrasztás, hogy Sehunhoz bújva elaludtam. Zavaros álmaimban felbukkant az összes lehetséges szereplő.
Finom simításokra ébredtem és egy apró puszit is kaptam az orromra. Fintorba torzult az arcom és nehezen ugyan, de kinyitottam a szememet. A vásznon már a stáblista ment, Sehun pedig mosolyogva figyelt engem. - Végigaludtad a filmet? - Nevette el magát.
- Ühümm. - Dőltem újból a mellkasára. - Álmos vagyok. - Mormoltam panaszosan.
- Gyere, ebédelünk valamit aztán hazakísérlek és alszol egy nagyot! - A kezét fogva botladoztam ki a moziból, azt se igen tudtam, merre az arra. Sehun igazán aranyos volt. Segített felvenni a kabátomat és amíg felcipzároztam, majdnem elaludtam. Megint elnevette magát. - Aranyos vagy, amikor ásítasz. - Csak durcásan lebiggyesztettem a számat, majd hagytam, hogy megragadja a kezemet és magával vezetgessen valahová.
Végül egy pizzázó mellett döntöttünk, ugyanis feladta ellenem a vitát és lemondott a hamburgeréről. Nem is telt sok időbe és megkaptuk a margherita pizzánkat, mert suliidő lévén nem volt nagy a forgalom. Sehun csak fogta és elnegyedelte a tésztát, majd amíg a háromnegyede az ő gyomrában végezte, addig én megbirkóztam a saját kis adagommal. Végül mégsem mentünk haza, hanem lesétáltunk a Kék- folyó partjára és jó hosszan bejártuk a partot, egészen addig elmentünk, ameddig már nem sok embert vitt az energiája, de nekünk meg se kottyant, csak fogtuk egymás kezét és a tájban gyönyörködve lépkedtünk. A fel- feltámadó szél leveleket sodort a hajamba, majd hirtelen egy fiú lépett elénk, fényképezővel a kezében. Valahol Kai és Sehun korosztálya körül lehetett.
- Szia! Ne haragudj az illetlen kérésért, de készíthetnék rólad néhány képet ott a fűzfa alatt?
- Persze. - Mosolyogtam rá kedvesen szegény egérkére, de Sehun majd átdöfte a tekintetével. Féltékeny, de édes. Megint mosolyra fakadtam és a mufurc idolt magammal húzva a fényképész után siettem a hatalmas fűz felé.
Bő félórát eltöltöttem a fényképes sráccal, nevetgélve, viccelődve és új barátom arca egyre sötétebb lett. Tudtam, hogy tud durcásan nézni, de ez mindent felülmúlt. Teljesen ellágyultam féltékeny tekintete láttán. Állandóan próbált beleszólni a beszélgetésekbe, de szegénykémnek nem igen ment.
Aztán megszólalt a mobilja. Pár szót váltott koreaiul, majd a kis vézna srácot leszarva odalépett hozzám, átkarolta a derekamat és hosszan megcsókolt. Elképesztően jó érzés volt. Alig bírtunk elszakadni egymástól és levegővételnyi szüneteket hagyva mindig elölről kezdtük. Nyelve lágyan simogatta az ajkaimat, szinte könyörgött a bebocsátásért. Végül más megoldást választott és mutatóujját az oldalamba fúrta. Csiklandósan felnyögtem, ő pedig kihasználta a lehetőséget és nyelve átsiklott a számba, táncra hívva az enyémet. Aztán csak sikerült eltolnom magamtól. Panaszos morgással törődött bele, hogy most ennek itt vége szakad egy időre.
- Mi a baj? - Biccentettem félre a fejemet.
- Kai és Baekhyun nem messze várnak minket a parton. Gyere menjünk! - Mosolyogva integettem az új ismerősömnek és Sehun kezét megfogva visszaszaladtam a betonos útra. Nevetve futott utánam, igazán boldognak tűnt. - Ki a jobb? Ő vagy én? - Ölelte át a derekamat.
- Te tiszta hülye vagy. Csak csinált rólam pár képet, te meg végig durciztál.
- Igénylem a figyelmedet. - Hangosan felkacagtam. Annyira hihetetlenül édes volt ez az ál- ártatlanság, hogy szinte elolvadtam.
- Te vagy a jobb Sehunie. Sőt, te vagy a legjobb. - Hajtottam a vállára a fejemet, így sétáltunk tovább a szürkén örvénylő Kék- folyó mentén. A két fiú felpörögve ugrált fel- le, mikor megláttak minket.
- Dongsaeng! A barátnőd mostantól az enyém. - Vigyorodott el Baekhyun és a vállamat átkarolva magához húzott. Sehun akkora lendülettel rántott vissza, hogy majdnem mindketten a földön kötöttünk ki.
- Kicsit féltékenykedik. - Nevettem el magamat és megpusziltam kedvesem orrát. Hevesen bújt a szám után, de mutatóujjamat az ajkaira nyomtam. - Nem, nem. - Nevettem el magamat.
- De miért?
- Mert az előbb is vagy tíz percig tartott.
- De jó volt.
- Nem tagadom. - Mosolyodtam el gyengéden, majd megnéztem a telefonom kijelzőjét. - Neee! - Nyögtem fel kétségbeesetten.
- Mi az? - Bújt a nyakamhoz Sehun.
- Mennem kell, ha oda akarok érni edzésre.
- Elkísérlek. - Puszilta meg az arcomat kedvesen, majd megfogta a kezemet és Kaiéknak integetve megindultunk a város felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése