Sehun- Egy táncóra 4.

Össze- vissza rohangáltam a lakásban, hogy időben be tudjam pakolni a táncholmimat. Sehun a kanapémon terpeszkedve figyelt engem.

- Mindig ilyen rendetlen vagy?

- Sajnos. - Nyögtem fel, miközben a cipőmbe szuszakoltam bele a lábamat. Lehet, hogy könnyebb lett volna a dolgom, ha esetleg kilazítom a fűzőt, vagy nem vastag zoknira akarom felhúzni. Beszaladtam a nappaliba és magammal húztam a fiút. Engedelmesen követett ki az ajtón. A lehető leggyorsabb tempóban gyalologoltam végig az utcákon, szegény alig tudta tartani a tempót.

A tánciskola előtt egy lágy csókkal búcsúzott el tőlem.

- Edzés után itt várlak. - Súgta a számba, majd hagyta hogy beszaladjak az épületbe.

- Rajtad meg mi van?! - Sikított fel Mimi, amikor meglátott. Minden lány ragyogó tekintettel fogdosta meg a drága ruhácskámat. - Megvette neked?

- Igen. - Pirultam el zavaromban. - Annyira édes. Jaj Istenem, teljesen beleestem. - Mind jót nevettek rajtam, de csak az ikrek tudták kiről is van szó.

- És a reggeli randi? - Vonta fel Mini a fél szemöldökét.

- Csak egy baráti kávézás volt, mert tegnap este véletlen fellökött.

- Egész biztos?

- Hazudnék én neked? - Nevetve kezdtünk el öltözni, az egész edzés jó hangulatban telt el. 

Hárman sétáltunk ki az épületből, persze utolsóként. A portás csak rosszallóan ingatta a fejét. Szerintem a hátunk mögött a kedvenc kis piros ceruzájával karistolja az ereit, amiért ilyenek vagyunk. Sajnos Sehunie nem volt ott a kerítésnél, biztosan közbejött neki valami, nem akartam telefonon zaklatni, majd felhívom holnap. Végülis, csak egy randi volt, nem kérhetek számon rajta mindent, így is kitett magáért ma.

Este a zuhany alatt álltam, mikor megszólalt a telefonom. Nagy nehezen elnyújtóztam a polcig és felvettem, majd kihangosítottam a telefonom. - Beszélj hangosan! - Kiabáltam a telefonálónak.

- Szia, ő..szia Hana!

- Sehun! - Örültem meg a hangjának.

- Figyelj, sajnálom, hogy nem mentem eléd. Tudod, azt hiszem, hogy mégsem kellene erőltetni ezt a kapcsolat dolgot, mert mi nemsokára hazamegyünk és az az igazság, hogy nekem Koreában van egy barátnőm. Sajnálom.... - nem hallottam a végét, mert egy határozott mozdulattal kinyomtam a készüléket. Szép kis álom volt ez az idolszerelem dolog és az aki mindig is a legnagyobb volt a szememben, megcsókolt. Nem is kell, hogy több legyen. Jó ez így.

4 hónappal később

A telefon makacs csörgése betöltötte az egész lakást. A dobozaimon átesve kerestem meg az eszközt.

- Szia kicsim!

- Édesem! - Tört ki belőlem a boldogság, szerelmem hangja hallatán. - Mi újság?

- Találtam neked egy testhezálló munkát itt Szöulban.

- Jaj, a költözést is alig várom, erre te ilyenekkel traktálsz még?

- Holnap utazol, mostmár csak kibírod egyetlenem.

- Igen, talán. - nevettem el magamat. - Aludj jól kedvesem!

Az éjszaka és az utazás eszméletlen lassan akart eltelni. Aztán a reptéren ott állt az én kedvesem, egy hatalmas csokor virággal a kezében. Csilingelő kacagással ugrottam a nyakába és gyengéd csókokkal halmoztam el. 

- Gyere kicsim! Sajnos ma még el kell menned egy meghallgatásra. - Összefontam az ujjainkat és ugrabugrálva haladtam mellette, míg egy kézzel tolta maga előtt a poggyászos kocsit. Fürgén berakodta a csomagtartóba a dobozokat, majd beugrott a volánhoz, egy gyors csókot nyomott a számra és már gázt is adott. Az SM hatalmas épülete előtt álltunk meg. - Egy óra múlva jövök érted. - Csókolt a nyakamba finoman. Megöleltem, majd táncholmimmal a táskámban kiugrottam a kocsiból. A recepciós kedvesen eligazított és üggyel- bajjal meg is találtam a kijelölt öltözőt. Bent már vagy húsz lány öltözött, különféle kihívó ruhákba. Behúzódtam egy kis sarokba és magamra kaptam puha, szürke macigatyómat, meg egy szűk, piros trikót. Csendben ülve vártam, hogy sorra kerüljek. Odabent egy egész ítélőbizottság ült, az EXO. Arcukon már fásultság ült, de egyszerű öltözetem láttán egy kis érdeklődés villant a szemükben. Már beterveltem a koreográfiámat, de most egy új ötletem támadt. Beraktam a CD-t a magnóba és a hetes számra kapcsoltam. Dübörögve szólalt meg a zene és a testem automatikusan lendült mozgásba, könnyedén idéztem fel a négy hónappal ezelőtti mozdulatokat, amiket akkor és ott találtam ki. Kai, gyakorlott táncos révén, azonnal felismerte őket és leesett állal figyelt. A tánc végén illedelmesen meghajoltam és kisiettem a teremből. Fájt, hogy annyira sem maradtam meg Sehunban, hogy legalább az értelem szikrája megvillanjon a szemében. Valamiért most nagyon bántott a dolog és sós könnyek csípték a szememet. Mégis sokat jelentett nekem az az egy nap, ha a látványa képes ekkora érzelmeket fellobbantani bennem. Hiba volt idejönnöm.

Sehun 

Utálom amikor táncosokat válogatnak a kiadónak, főleg mikor rajtunk a sor a választáshoz. Már a második jelentkezőnél elegem volt az egészből, hát még mire az utolsóhoz értünk. Fel sem pillantottam, csak a cipőjét figyeltem merev tekintettel. Want Your Body. Szólalt meg a hangszórókból. Négy hónapja hallottam utoljára ezt a számot és most gyönyörű, mégis szomorkás emlékeket ébresztett bennem. Azt hiszem hiba volt akkor és ott Minjit választanom, mert megcsalt és elhagyott. De Hana. Az édes egyetlen Hana, aki olyan hihetetlenül szép volt. Vajon hol lehet most? Hiányzik. Hiányzik, pedig akkor hihetetlen hidegvérrel mondtam rá nemet.

Kai izegni- mozogni kezdett mellettem, a csaj biztos kipakolta a melleit. Lassan véget ért a szám és az utolsó kiscsaj is kisietett a teremből. Jongin valamit nagyon magyarázott, de el sem jutott a tudatomig. Aztán csend támadt a teremben. Kíváncsian pillantottam hátra, mind a tizenegyen engem néztek.

- Mi van? - Tört ki belőlem.

- Ó, te címeres balfasz! - Esett le Kai a székről. - Hogy lehetsz ennyire, te nem vagy, Uramisten, nem beszélek veled többet.

- De mi van már?

- Tudod te, hogy ki volt bent az előbb? - Nézett rám Kris sötéten. Csak a fejem ráztam. Baekhyun hyung megragadta a karomat és rángatni kezdett magával, le az előtérbe, de a büfénél megtorpantam és nem voltam hajlandó egy mozdulatot sem tenni. Az a piros ruha és az a vörösbarna hullámos haj. Lehetetlen volt összetéveszteni. Szívem hevesebben kezdett verni és úgy éreztem egész testemről szakadni kezdett a víz. Aztán lassanként fizetett és megfordult. Egy üveg mentes vizet vett csak. Felpillantott, majd amikor észrevett és megtorpant.

- Hana. - Suttogtam megbabonázva. Nem is hittem volna, hogy ennyire üres volt az életem az elmúlt négy hónapban.

- Ne-... Ne gyere közelebb! - Hátrált el tőlem. - Nekem van barátom. - Hogy is hihettem, hogy várni fog majd rám, hiszen nem is kértem tőle. Barátja van. Ezt annyira fáj hallani.

Ekkor egy srác sietett el mellettünk, majdnem fellökött.

- Ne haragudj, hogy késtem! Szia kicsim! - Suttogta és egy lágy csókot nyomott az ÉN Hanám szájára. Ez a csávó nem is helyes. Velem sokkal jobban járna. Nagyon féltékeny lettem.

- Mindjárt jövök, csak el kell mennem a mosdóba. - Motyogta Hana és elsietett. Ekkor csörrent meg a srác telefonja.

- Igen?.....Szia szerelmem!....Igen igen, sietek, csak Hana azt akarta, hogy érte jöjjek..... Aztán csapunk egy huncut estét.... Neeem, tudod, hogy te vagy a legszexibb. Az én izgató bombázóm.... Szeretlek. Szia! - Már attól is hányingerem volt, ahogy beszélt. Nem hittem el, hogy megcsalja Hanát. De ezt így nem kezdhetem el.

- A kis vörös nem hajlandó ágyba bújni, mi?

- Áh, nem. Borzalmas egy csaj. Se rendes csók, igazi tapizós ölelkezés. Utálom Hanát úgy, ahogy van.

- Hogy mi?! - Hana állt a háta mögött és arcán hihetetlen düh ült. Odalépett a sráchoz és egy hatalmasat kevert le neki. - Tűnj innen! A cuccaimért pedig holnap megyek. - Színpadias távozás volt a síri csendben. Szerelmem pedig szomorú sóhajjal indult meg a kijárat felé, de elkaptam a karját és visszarántottam. Akkora volt a lendület, hogy a mellkasomnak ütközött. Nem bírtam abbahagyni a szemezést vele. Annyira gyönyörű volt. Hirtelen előrehajoltam és szorosan a szájára tapasztottam az enyémet. Hihetetlenül hiányzott az érzés. Most minden rendben volt, a világon minden okés volt.