Döntésképtelen (JB, Jr.)

Új iskola...

Új érzések...

Új illatok...

Új színek...

Új emberek...

Remegő gyomorral léptem át a küszöböt, azonnal megrohamozott az iskola aromáinak sajátos keveréke. A büféből lassan tekergőző fahéj illat, a falak leülepedett dohszaga, és a takarítószertár éles, tisztítószerektől nehéz szaga, és természetesen a sok száz diák mind egyedi illata.

Nem egyedül jöttem új diákként, kis csapatokban hoztak, vittek át minket más iskolákba, hiszen a régi iskolánk egy pusztító tűzben elenyészett. Most egy rakat ismerős diák mögött kullogtam, ugyanis én voltam az egyedüli, aki "kiemelkedő tanulmányi átlaga" miatt egy olyan osztályba került, ahol már csak egy hely volt. Hát ezért voltam én olyan ideges.

Mindenkit táblákkal vártak az aulában, nekem egy magas, fekete hajú fiút osztottak ki, olyan arca volt, mint egy nyuszinak és a szemüvege sem segített rajta. Átbotorkáltam a tömegen és kirendelt kísérőm elé penderültem.

- Mika Tuan? - Vonta fel fél szemöldökét, puskázva a tábláról. Remek, még a nevemet sem tudta megjegyezni. - Jinyoung, aki fogadott volna, sajnos nem ért rá, Jaebom vagyok.

- Értem. - Bólogattam hevesen és le sem vettem a szememet a fiúról, ugyanis közelebbről kimondottan helyes volt. Nem volt dupla szemhéja, de e mellé társult az a két kis fekete anyajegy a bal szeme felett, amitől igazán különlegesen festett. Ő is észrevette, hogy mennyire bámulom, így eleresztett egy pimasz félmosolyt.

- Na gyere! - Indult meg felfele a lépcsőn, én pedig szégyenemben elpirulva követtem.

Az osztály egy hatalmas, zajongó tömeg volt, megriasztottak és ajtónál nem mertem beljebb menni, inkább onnan szemléltem az új életközösségemet. A nevemet tartalmazó karton már a mellettem terpeszkedő kukában pihent összegyűrve, Jaebomot pedig egy csapat lány vette körül, mint a tetemet marcangoló hiénák, csak ezt élvezte a tetem.

- Nem látod, hogy útban vagy? - Lökött meg egy magas, csinos lány, majdnem beleültem a kukába, mire nevetés csendült fel, többen engem figyeltek, köztük kísérőm is egy gunyoros mosollyal szemlélte a történéseket. Valahogyan talpra kecmeregtem és a maradék kis méltóságomat megőrizve egy üres helyre telepedtem a terem végében. 

- Te vagy Mika, igaz? - Felkaptam a fejemet, egy fiú mosolygott rám kedvesen. - Jinyoung vagyok, de szólíts csak Jr-nak. - Dadogva igyekeztem válaszolni, de az előbbi lány mindkét kezét a padra csapta, mire megugrottam.

- A helyemen ülsz. Ott a te helyed. - Mutatott a sarokban levő, összefirkált padra, amihez csak egy billegős szék volt odakészítve. Lehajtott fejjel oldalogtam oda, az előttem ülő, kissé nagydarab lány kedves mosollyal fordult hátra. 

- Hyunmin vagyok. 

- Mika. - Bólintottam félve.

- Ne is foglalkozz JinAhval, mindenkivel ilyen. - Paskolta meg a kézfejemet. - Nem ülsz mellém?

- Sza-..szabad?

- Hogyne szabadna? Nincsen padtársam. - Kuncogott kedvesen, mire hálás mosollyal telepedtem mellé, Hyunmin pedig elkezdett bevezetni az osztályközösség ranglétrájának rejtelmeibe. - JB és Jr., ők a legjobb barátok, koleszos társak és minden lány odavan értük, még a felsőbb évesek közül is. Vigyázni kell velük.

- Pedig JB olyan helyes. - Suttogtam Hyunmin fülébe, mire nevetni kezdett.

-Megfogtad a szerencsédet te lány. Egyszer JB elhívott egy dupla randira JinAhval és Jinyounggal, majd amikor kimentem a mosdóba otthagytak egyedül, nekem címezve a hatalmas számlát.

- Ez nagyon gonosz. - Szörnyedtem el. - Szóval Jinyoung és JinAh együtt vannak?

- Hol együtt, hol külön. Tudod, olyan se veled, se nélküled kapcsolat. - Csak elfintorodtam, mire padtársam kuncogni kezdett.

Az első napot megúsztam annyival, amennyit reggel kaptam, anyukám pedig mosolyogva fogadott otthon, szomorkodva meséltem el neki, hogy hogyan bántak velem az új osztálytársaim.

- Fel a fejjel! Egyébként is, van itt valaki, aki aki már nagyon vár téged. - Azonnal felderült az arcom és a szobámba rohantam, Mark ült az íróasztalomon, vidám mosoly bujkált a szája sarkában. Őt egy héttel hamarabb helyezték át, mint engem, neki már megvolt a napirendje. Boldog sóhajjal öleltem át a derekát és arcomat a mellkasába fúrtam.

- Na, Picúr, nem szoktál te ilyen érzelmes lenni. Mi van veled?

- Nem szeretem az új sulit. - Motyogtam mostoha bátyám pólójába. - És már téged is csak néha látlak.

- A suliban bármikor találkozhatunk. Majd lemásolom az órarendedet és akkor mindig megtalálom az én gyönyörű húgocskámat. - Puszilta meg a fejem búbját.

- Neked könnyű. - Sóhajtottam fel. - Te helyes vagy, minden lánynak tetszel, mindenki kedvel.

- Köszönöm a bókot, de nem is tudom nélküled hányszor buktam volna.

- De már boldogulsz nélkülem.

- Hát keress valakit, aki a segítségedre szorul! - Húzott magával az ágyamra és úgy ölelt magához, mint amikor kicsik voltunk és én féltem. - Eddig pedig sosem foglalkoztál mások véleményével, mi változott meg benned? Szent Isten! - Emelte fel a karjaimat. - Hiszen neked vannak melleid. Szóval ettől ment el az eszed. - Nevetve kevertem le neki egy tockost. - Megfoghatom őket?

- Mark, a bátyám vagy.

- Papíron. - Bújt a nyakamba hangos szuszogással, tudtam, hogy csak viccel. - Fel a fejjel Picúr! Ebből az évből nem sok van hátra, már csak a sulibált kell túlélned, hiszen velem jössz. - Nyögve adtam meg magamat, Ő pedig csiklandozni kezdett.

Késő este volt, mire Mark elindult haza, hiszen már nem velünk élt, én pedig csak bezuhantam a szamárfészekre hasonlító ágyamba és el is nyomott az álom. Másnap reggel alig bírtam időben elkészülni, de végül mégis sikerült beérnem a suliba. Hyunmin mosolyogva fogadott, hálás voltam az égnek, amiért JinAh éppen nagyon el volt foglalva Jr- al, persze nem abban az értelemben, veszekedtek, JB pedig a padjára borulva aludt. Uzsonna szünetig nem is történt semmi, akkor viszont jelezni kezdett a telefonom, SMS-t kaptam. Nem voltam elég gyors, az egészen véletlen felém ólálkodó JinAh elkapta a kezem elől a telefonomat.
- Kint várlak, hoztam neked valamit. - Olvasta fel hangosan az üzenetet. - Ki az a Mark? - Hajolt az arcomba ravasz mosollyal. Láttam, ahogy az egyébként általában teljesen érdektelen JB felkapja a fejét és azt félrebillentve figyel minket. Erőt vettem magamon, kikaptam a lány kezéből a telefonom és a folyosóra siettem. Mark mosolygott rám hatalmas szeretettel és a kezembe nyomott egy szendvicset, mintha csak tudta volna, hogy az enyém otthon maradt.
- Köszönöm. - Öleltem magamhoz fél kézzel, kuncogva viszonozta az ölelést. - Mi olyan vicces?
- Az osztályod. - Meglepetten fordultam hátra, az egész csoport ott tömörült a terem ajtajában, az élen Jinyounggal, Jaebommal és JinAhval. A középső fiú tátott szájjal bámulta Markot, és szinte megéreztem, hogy bátyám készül valamire, magához húzott és egy puszit nyomott az orromra. - Majd délután találkozunk Picúr. - Mosolygott pimaszul, aztán elsétált. Én pedig talán még jobban meglepődtem, mint az osztályom.
- Ilyen helyes barátod van? - Suttogta Hyumin a fülembe, mikor megint nyugalom telepedett az osztályra.
- Dehogy, Mark a bátyám. - Kuncogtam jóízűen.
Innentől kezdve JinAh mindent megtett, hogy eltapossa az önbizalmamat, viszont másokkal már nem volt gonosz, de nem is lehetett együtt látni Jinyounggal. Jaebom pedig mintha szövetkezett volna a lánnyal, mindig gunyorosan mosolygott rám, elkérte a leckémet, hogy lemásolhassa, de olykor nem került vissza hozzám a füzetem sem és iszonyú sok bajba keveredtem. Mark eközben teljesen átalakította a ruhatáramat, anya pedig lelkesen támogatta benne, teljesen a bátyám ízlésére formálták a dolgokat, bár tény, jól álltak nekem. Hetek teltek el így és vészesen közeledett a bál, én pedig egyre jobban féltem, hogy történni fog valami.
Aztán egyik reggel, mikor a suli felé tartottam, Jr mellettem termett.
- Jó reggelt!
- Neked is. - Hökkentem meg, de igyekeztem kedves maradni.
- Nagyon csinos vagy ma. - Mért végig intenzíven. - Azt hittem a barátoddal jársz iskolába.
- Ó, jaj nem, nem. Mark nem a barátom. Ő a bátyám. - Mentegetőztem fülig pirulva. - És köszönöm a bókot. - Sütöttem le a szememet.
- Nincs mit, komolyan gondoltam, tényleg nagyon szép vagy. Van kedved ma mellém ülni? - Sütötte le ő is a szemét, aranyos volt.
- Előbb megkérdezem Hyunmint, hogy őt nem zavarja- e. - Zártam le a beszélgetést és az utolsó métereket csendben tettük meg, az ajtóban pedig udvariasan előre engedett.
Hyunmint nem kellett megkérdeznem, ugyanis JinAh terpeszkedett mellette, így tényleg Jr mellé telepedhettem. A fiú minden órán mellém ült, tesin hozzám igazította a lépteit és minden ajtóban udvariasan előre engedett.
Majd földrajzon történt valami nagyon furcsa dolog. A kezeim az ölemben nyugodtak, úgy hallgattam a tanár úr előadását, közben pedig Jinyoung meleg tenyere lassan rásimult az én kezemre és ujjai játszani kezdtek az enyémekkel. Nem pillantottam le, nem akartam lebukni senki előtt sem, de halvány mosolyra fakasztott a dolog. Jr halkan közelebb csúsztatta hozzám a székét, egyre jobban zavarba hozott.
- Zavar? - Suttogta halkan a fülembe, mire megráztam a fejemet, vidám mosoly jelent meg az arcán. Az előttünk ülő Jaebom lassan felébredt a szokásos órai alvásból és a szemüvegét lerakva hátrafordult, majd mélyen a szemembe nézett, majd szív alakú ajkai gyengéd mosolyra húzódtak, álmos volt még, de hihetetlen édes.
- Tuan kisasszony!
- Igen? Kaptam fel riadtan a fejemet.
- Ne Jaebom figyelmét terelje el, inkább mondjon két szigetet "m" betűvel!
- Malibu és Madagaszkár. - Vágtam rá azonnal, mire a tanár úr megingatta a fejét és folytatta a magyarázást, eközben pedig Jinyoung tovább játszott az ujjaimmal.
- Tuan kisasszony, rakja fel a padra a kezeit! - Mormolta a tanár hátra sem pillantva, engedelmesen helyeztem a kezeimet a füzetem két oldalára, Jinyoung forró tenyere viszont a combomon maradt, a hajam tövéig elvörösödtem. - Park úr, maga is! - Jinyoungnak nem tetszett a dolog, mert elhúzta telt ajkait, egészen édes volt ezzel a keserű arckifejezéssel. Végül pimasz vigyorral simított végig a lábamon a térdemtől felfele, végig a tanár szemébe nézve, majd felrakta a kezeit, soha nem voltam még ennyire zavarban.
Lassan kicsöngőhöz közeledett az idő, már csak egy angol óránk volt hátra, a terembe érve Jr lassan a fülemhez hajolt, forró lehelete mégis rezzenésre késztetett.
- Van kedved eljönni hozzám suli után?
- De hát koleszos vagy, nem?
- De.
- És Jaebom a szobatársad. - Akadékoskodtam bizonytalanul.
- Ha az zavar, hogy nem kettesben lennénk, ne aggódj! JB nem szokott suli után azonnal haza jönni.
- Hát, rendben, elmehetek. - Hálás mosoly jelent meg az arcán és finoman megpuszilta a szám sarkát, megint sikerült teljesen elvörösödnöm.
Órák után Jinyoung mosolyogva kísért át a kollégiumba, a Jaebommal közös kis szobájukban meglepően nagy és otthonos rend fogadott. - Wow! - Pillantottam körbe a hangulatos szobában.
- Mi az? - Mosolyodott el Jr és közelebb hajolt hozzám. - Meglepődtél, igaz? - Mosolyodott el még jobban, mire csak bólogattam párat. - Tudtad, - vezetett az ágyhoz és maga mellé ültetett - hogy Jaebomnak mindene a tánc és az éneklés, akárcsak nekem? - Billentette félre a fejét, most nagyon meglepett, de inkább a Jaebomos résszel, nem tudtam ezt elképzelni.
- Énekelsz valamit? - Csillant fel a szemem, mire megingatta a fejét.
- Nem vagyok jó benne. - Mosolygott rám alulról, majd finoman két keze közé fogta az arcomat. - Megengeded? - Lehelte már szinte az ajkaimra, mire csak egy aprót biccentettem, aztán elfogyott köztünk a hely. Nagyon finoman ért hozzám, mintha elriaszthatna, telt ajkai gyengéden bírták mozgásra az enyémeket,  hosszú percekig csak így csókolóztunk, majd nyelvét lassan bevezette ajkaim közé, arcomon nyugvó tenyereit pedig a hátamra, majd a derekamra csúsztatta. A pólóm szegélyével kezdett játszani, meg- megborzongtam, majd lassan elkezdte felhúzni a felsőmet. Megnőtt bennem a feszültség, de nem mertem tiltakozni. - Ne félj, nem foglak bántani! Egy ujjal sem érek ott hozzád, ha nem kéred. Csak lazulj el! - Húzta át a fejemen a felsőmet és a nyakamra illesztette az ajkait. Puha, nedves csókokkal kezdett ellazítani, majd kezeivel kissé remegve igyekezett kicsatolni a melltartómat. Mikor nagy nehezen sikerült neki, a puha, fehér tollpárnák közé döntött és magunkra húzta a takarót.
Ajkai még egy darabig a nyakamon időztek, majd lejjebb csúszva a szájába vette a jobb mellbimbómat és gyengéden szívogatni, szopogatni kezdte azt, olykor nyelvével játszott vele, amitől a hideg rohangászott a testemben és amikor gyorsított a mozdulatokon, halk nyögésekkel díjaztam és hosszúra növesztett körmeimmel a pólója alá nyúlva végigszántottam a hátát. Hosszan időzött mindkét mellemnél, majd felkúszott az ajkaimhoz, mire megkeményedett férfiassága az alfelemhez nyomódott és amíg fészkelődött, felébresztette bennem a vágyat, csak a csípője ne vágott volna ennyire a combjaimba. Lassan a bal oldalamra csúszott, egyik lábát viszont az enyéim közt hagyta.Tekintetét az enyémbe mélyesztve kezdte simogatni az oldalamat.
Ekkor vágódott ki a szoba ajtaja és egy kosárlabdát pattogtató Jaebom lépett be rajta. - Egy órával korábban jöttél.
- Mindjárt megyek, bocsánat a zavarásért... Mika? - Döbbent le és szép fekete szemei vádlóan kezdték méregetni Jinyoung hátát, a másik fiú pedig türelmetlenül hunyta le a szemeit.
- Ne-..nekem úgyis mennem kell. - Ültem fel, mire lehullott a takaró rólam, halk sikollyal nyúltam utána, JB pedig döbbenten figyelt. - Elfordulnál? - Förmedtem rá nulla önbecsüléssel.
- Pe-..persze. - Sütötte le a szemeit és engedelmesen hátraarcba vágta magát. Fürgén kapkodtam magamra a ruháimat, majd felkaptam a táskámat és Junioron átmászva az ajtó fele indultam.
- Hey, hey, hey! - Kapta el Jinyoung a csuklómat. - Nem rohanunk így el! - Húzott vissza magához. - Holnap találkozunk. - Halkult el a hangja és finoman megcsókolt.
- Rendben. - Szegtem le a fejemet és kisiettem az ajtón.
Otthon Mark várt rám egy pimasz arckifejezéssel, de egy szót sem szólt, viszont az a kaján vigyor így is elég irritáló volt az arcán. - Vakard le azt a vigyort! - Integettem az orra előtt a lekváros késemmel, amivel éppen egy palacsintát kentem meg.
- Szóval, ki az a lovag? - Támasztotta meg magát a konyhapulton.
- Jaeb..Jinyoung a neve. - Vörösödtem el teljesen.
- Jaeb- Jinyoung? - Vihorászott a bátyám. - Miért érzem azt, hogy döntésképtelen vagy? - Nyomta meg az orrom hegyét gyengéden.
Estig beszélgettünk a TV mellett, majd hazaért anya és Mark a bérelt lakása felé indult. - Mark?
- Igen Picúr?
- Egyszer elhozod a lakótársad?
- Egyszer. - Kacsintott rám, majd kilépett az ajtón.
Másnap reggel mosolyogva léptem be a terembe...
És Harmadnap...
Egy egész hétig...
Hétfőn azonban az arcomra fagyott a mosoly, ugyanis Junior és JinAh egy kimondottan forró ölelkezésben álltak.
- Beavatnátok? - Léptem szorosan melléjük, Jinyoung tátogva szakadt el a lánytól, JinAh pedig gonoszul vigyorgott.
- Szép időzítés. - Karolta át Jaebom JinAh vállát és nevetve pacsiztak. Vádlón néztem hol Jinyoungra, hol Jebomra, mindketten kezdtek zavarba jönni.
- Jó vicc volt? - Emeltem fel a hangomat a sírás határán, majd ki is szökött egy könnycsepp, JB csodálkozva figyelte.
- Mika, én nem tudtam erről. Most.. most akartalak elhívni a bálba.
- Én meg most jöttem le a falvédőről. - Köptem a szavakat, majd felkaptam a táskámat és kirohantam a teremből.
- Mika! - Kiabált még utánam Jr, de eszemben sem volt megfordulni, csak rohantam a folyosókon, lépcsőkön keresztül, míg meg nem pillantottam Mark ismerős alakját.
- Mark! - Kapaszkodtam bele a karjába, könnyek folytak az arcomon és a rohanástól nem kaptam levegőt.
- Mika, mi a baj?
- Én, én nem vagyok jól. - Néztem körbe kétségbeesetten a számomra idegen diákokon akik körénk gyűltek, a pánik szélén álltam.
- Gyere Picúr, elviszlek az orvosiba! - Ölelt magához a bátyám és végigvezetgetett a folyosón. A védőnői szoba kis biztonságérzetet adott, de Mark csak becsöngőig maradhatott velem, aztán mennie kellett. Szinte váltásban érkezett Jaebom, aki azt sem tudta merre az arra és ömlött a vér az orrából.
- Fiam, ti aztán nem hagytok nyugodni. - Ingatta meg a doktornő a fejét, de az arcán kedélyes mosoly játszott. Hamar helyrerakta az osztálytársamat is, majd felénk fordult. - Valamelyikőtöknél van otthon valaki?
- Nincsen. - Ráztam a fejemet.
- Kollégista vagyok.
- Akkor talán az lenne a legjobb, ha a kollégiumi szobában várnátok meg a gyógyszer hatását. - Ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést, mi pedig hajlongva távoztunk. JB még beszaladt a terembe a táskájáért, de nem vártam meg, hazafele indultam, a lehető legsietősebb tempóban.
- Hey, hey, hey! - Hallottam meg Jaebom jellegzetes hangját magam mögül, majd pár pillanat múlva vasmarokkal fogta meg a felkaromat.
- Engedj el! - Kezdtem el rángatni a kezemet.
- Mégis mit képzelsz, hova mész?
- Mit gondolsz? Haza.
- Na azt már nem. Az kell nekem, hogy rosszul legyél. Megyünk a kollégiumi szobámba. - Fonta össze az ujjainkat és magával húzott. Szédelegtem még a tiltakozáshoz és JB érintése biztonságérzetet adott, inkább követtem.
Ismét Jr ágyán kötöttem ki, Jaebom pedig felmászott a saját helyére. Bedugtam a fülembe az mp4-em füleseit, majd behunytam a szememet és perceken belül el is aludtam.
Órákkal később arra keltem, hogy valaki finoman simítja ki a hajtincseimet az arcomból.
- Mark? - Nyitottam ki a szememet, de még nem láttam tisztán.
- Nem, Jaebom vagyok. - Kuncogott halkan. - Hoztam neked ebédet. - A szemeimet dörzsölve ültem fel és egy hatalmasat nyújtóztam. - De aranyos vagy. - Nevette el magát, majd rájött mit mondott és torok köszörülve állt talpra, hogy mellém ülhessen. - Tessék, egyél csak. Majd megeszem, amit hagytál.
- Reggel a pofámba röhögve akartad elérni, hogy sírva rohanjak el, direkt elloptad a füzeteimet, most pedig ebédet hozol nekem és lovagiasan felajánlod a te részedet. Neked meg mi a fra... - Elakadtam a mondatban, ugyanis JB látványosan nem figyelt rám, vagyis rám igen, pislogás nélkül bámulta a számat. - Im Jaebom! - Integettem az arca előtt, mire pislogott párat és a szemembe nézett.
- Hogy mondtad? - Hajolt hozzám közelebb nagyon lassan, tekintetem ide-oda cikázott, majd megremegett és felegyenesedett. - Tessék, egyél csak, mielőtt kihűl. - Inkább az ölembe vettem a tálcát és a pálcikát kibontogatva neki láttam enni, JB pedig velem szemben leült a földre. Csend telepedett közénk, csak az én nyammogásom hallatszott, majd Jaebom telefonja elemi erővel szólalt meg, a fiú pedig kinyújtózott érte, leesett állal figyeltem kivágott trikóját, ami mindent látni hagyott. Izmos karját, ívesen domborodó mellkasát, élesen látszó bordáit, szóhoz sem jutottam. Eddig fel sem tűnt, hogy Jaebom ilyen jól edzett. - Mi a baj? Rosszul vagy? - Mászott elém négykézláb.
- Ki van rosszul? - Hallottam meg Jr hangját a telefonból.
- Mika, majd visszahívlak.
- Mit keres ott...
- Jól vagy?
- Persze, persze, csak elbambultam. - Még mondani akartam valamit, de JB gyomra egy nagyon hangos kordulással közbeszólt, beharaptam alsó ajkamat és felé nyújtottam egy falatot a kimbapból, egy ideig tétovázott, majd hálás mosollyal fogadta el. - Jinyoung mondta, hogy szépen énekelsz.
- Hát, inkább csak igyekszem. - Sütötte le a szemét.
- Énekelsz nekem valamit?
- Le-..lehet róla szó, csak.. csak én még nem éne-..énekeltem lánynak. - Vörösödött el a haja tövéig, megint meglepett.
- Ezt nem veszem be. - Vontam fel a fél a szemöldökömet.
- Nem, de tényleg. Figyelj Mika! Tudod, hogy nagy bunkónak tűnök a szemedben, de nem azért tettem, hogy neked rossz legyen.. Tényleg nem vetted észre mennyire tetszel nekem?
- Nem, nem vettem észre. - JB csak összezárta az ajkait és Jinyoung ágya alól előhúzott egy gitárt, majd pár perc hangolás után ütemesen játszani kezdett, de csak nem akart megszólalni, tényleg zavarban volt. Azután mégis elnyitotta ajkait, gyönyörű hangja volt, ámulva hallgattam minden dallamát, nem hittem volna, hogy van benne valami ilyen, valami ártatlan és érzéki. Lesütött szemekkel fejezte be a dalt, hihetetlen édes volt. - Jaebom, neked eszméletlen hangod van, ez gyönyörű volt.
- Köszönöm. - Mosolyodott el. - Mika, kérlek ne haragudj rám ezért! - Motyogta félrerakva a gitárt és az arcomra simítva a kezét a számra tapadt, de olyan szenvedéllyel, hogy megszédültem tőle, majd mikor észhez tértem, átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam.
Egyre szorosabban fonódtunk össze, majd lassan hátradöntött és a két lábam közé fészkelte magát. Egy ideig ficergett jobbra- balra, majd csípőjét teljesen az enyémre simította, sokkal gyengédebben bánt velem Jinyoungnál, nagyon tetszett nekem. Nem hasalt olyan sokáig rajtam, lábainkat összekulcsolva a jobb oldalamra csúszott és a hajammal kezdett babrálni. - Tényleg nagyon tetszel nekem és nem azért hajtottam rá JinAht Jinyoungra, hogy fájjon neked, csak én akartalak elhívni a bálba.
- Ezt akár mondhattad is volna. - Lépett be Jr, mi pedig felültünk, tekintete szemrehányó, de vidám volt.
- Ne haragudj Donsaeng! - Bújt el Jaebom mögém, akaratlanul is kuncogni kezdtem.
- Nem is hallottalak még nevetni. - Ámult el Jinyoung, majd összefonta a karjait a mellkasán. - Most viszont választanod kell. A nyúllal mész a bálba, vagy velem?
- Menj csak vele, Mika! Ő legalább megérdemel téged. - Búsult el JB, majd megszakadt a szívem, olyan szeretni való volt.
Teltek a hosszú percek és nem szólaltam meg, csak a szomorú fiút figyeltem. Jinyoung közelebb lépett az ágyhoz és elém guggolva megtámaszkodott a térdemen, majd a hyungjára pillantva rám mosolygott.
- Ne haragudj Jinyoung, de Jaebom oppával szeretnék a bálba menni!
- Gondoltam. - Nevette el magát a fiatalabb és talpra állt. - De végig vigyázni fogok rád. Az árnyékod leszek. Úgyhogy Jaebom, maradj korhatáros, nem akarok ijesztő dolgokat látni! - Halkan kuncogni kezdtem ahogy a két fiú játékos veszekedése lassan elfajult, szívmelengetőek voltak. - De sajnos a bálba JinAhval megyek. A szakítás ellenére sem hívta el senki. - Kuncogott Jr, majd mellénk telepedett. - Na, had lássak egy igazi csókot! - Hadonászott a levegőben, majd megfogta mindkettőnk fejét és összefele tolta őket. Jaebom megadó mosollyal simult a számra, a szívem pedig egyre hangosabban dübörgött a mellkasomban. - Nekem most el kell intéznem valamit. - Pattantam fel néhány perc beszélgetés után és a táskámat a vállamra dobva az ajtóban termettem. - Holnap reggel találkozunk fiúk. Szeretlek titeket. - Siettem ki az ajtón. - És a telefonszámod? - Kiabált utánam JB, de már nem fordultam vissza. Alig egy nap volt a bálig és mindenki hihetetlen lázban égett, leszámítva például engem. Jaebom kissé szoros ölelésében feküdtem az ágyamon, bal fülemet betöltötte szíve mély dobogása, míg jobb fülemmel a hifiből szóló Beastet hallgattam, amit JB is halkan dúdolt. - Félek a holnaptól. - Nem kell, te leszel a leggyönyörűbb. - Engem ez nem nyugtat meg. - Fúrtam az orrom a mellkasába, nevetve hagyta. - Mitől félsz? - Hogy hülyét csinálok magamból. - Az már megvolt, igent mondtál nekem. - Vigyorgott rám JB a bálterem ajtajában, majd Jr is belém karolt a másik oldalról, ugyanis JinAh nem jött el szégyenében és a donsaengünk nem volt hajlandó partner nélkül mutatkozni. - Egyébként meg itt van Jinyoung, csak hülyén festhetünk. - Nevetett Jaebom és vele nevettünk mi is. Így esett meg, hogy nulla helyett két partnerrel mentem életem első báljára és nem, nem lettem bálkirálynő. Viszont kaptam egy csodálatos barátot és egy nagyon különleges fiút, aki nem igazán tud keringőzni, de kitűnő bboy. Új iskola... Új esélyek... Új ellenségek.... Új barátok... Új szerelmek... <3