Hosszú gyakornoki éveim alatt megtanultam, hogy egy európai ember igen keveset ér Koreában. Jóval kevesebbet mint a koreaiak. Napjaimat egy kollégium falai közé zárva, megfosztva a város nyüzsgésétől, az igazi élettől, nyelvórák, énekleckék és táncedzések sokaságával tarkítva. Valamiért nem reménykedtem a debütről szóló tündérmesében. Csak csináltam amit kellett. Jól kijöttem a többiekkel és mi öten, Hyuri, Hyunmi, Lina, Songneul és én a lehető legjobb csapat voltunk. Mindig együtt bohóckodtunk és együtt akasztottuk ki a menő tanárokat, akik azt hitték, hogy ők a helyi jampik. Viszont hiába az öt jókedvű, bolondos lány, sajnos idolokkal szinte soha nem találkoztunk. Lina pedig egész nap egy bizonyos Mr.Mr nevű bandáról áradozott, akikkel sajnos nem igen voltam tisztában sajnos mert igen aranyosnak tűntek a tvben. Hiába voltunk egy entertainmentnél, azt mondták, hogy a lányoknak (főleg nekünk ötünknek) jobb nem találkozni a hírességekkel.
Ma is éppen az öltözőben ültünk, mikor Hyunmi csuklani kezdett, mire Songneul utánozni kezdte, akit Lina kiparodizált. Ezen Hyurival nevetni kezdtünk, ők meg rajtunk kezdtek röhögni. Egy perc sem kellett hozzá és már mind vihogva fetrengtünk. Annyira nevettem, hogy a cuccomat magammal rántva leestem az öltöző padjáról. Egy pillanatnyi ijedt csöndben, míg azon gondolkodtunk, hogy jól vagyok- e semmi nem történt, aztán mindannyian még jobban röhögtünk. Ekkor nyitott be egy elegáns ruhába öltözött hölgy. Meghökkenve néztünk rá, ő meg ránk. Végül úgy tűnt, hogy összeszedtem magát a félperces agyfaszból amit tőlünk kapott.
- A manager látni szeretne bennetek, most. - Hajlongva rohantunk ki a kis szobából és a lift létezését elfelejtve vágtáztunk fel a lépcsőn. Az ajtónál viszont riadtan torpantunk meg. Nagyot nyeltem, majd előrelépve bekopogtam.
- Szabad. - hangzott tompán bentről. Lina fürgén benyitott és mind nyomultunk utána. Az igazgató kedves mosollyal nézett fel ránk. - Üljetek le lányok. - egyszerre huppantunk le, majd idegesen figyelni kezdtünk. - Songneul kedves, valami baj van?
- Igen igazgató úr, csak kicsit ideges vagyok. - motyogta zavartan.
- Híreim vannak kedveseim. Régóta figyeltetlek titeket a tanárokkal és ma döntésre jutottam. Ti öten három hét múlva debütáltok. - leesett az állam. Debütáltatni akarnak minket. Ez valami hihetetlen. Nem bírtam megmozdulni. Soha nem hittem volna, hogy valah valóra válhat egy ilyen távoli álom. - A csapat neve Rummy lesz, mint a kártya.
- Francia kártya lesz a nevünk?
- Kedvesem vannak ennél rosszabb nevek is. - Mosolygott a manager kedvesen Linára. - A neveitek, Lina neked Blackjack lesz, Hyunmi te leszel a Dáma, Hyuri az Ász, Songneul Royal flush, Dina kedves te pedig Joker. Ezen a néven fogtok debütálni, persze megtarthatjátok a rendes neveteket a színpadon is. Még ma beköltöztök a dormotokba és holnap elkezditek betanulni a koreográfiát, egy hetetek van rá. A második héten felvesszük a számokat és kijönnek a teaser képek. A harmadik héten pedig megkezdődnek a felvételek és három hét múlva kijön az első videótok. Most menjetek órára, aztán gyorsan csomagoljatok össze, hogy elköltözhessetek a dormotokba.
- Köszönjük uram. - vágtam ki magam a kínos csendből. Lassan feltápászkodtunk és hajlongva hátráltunk ki az irodából. Leszaladtunk a földszintre, majd sikítva ugrálni kezdtünk.
- Lányok! - jött el mellettünk egy srác a fél fülét befogva. - Csak gyakornok lettetek ez még nem a világ. - morogta elmenőben.
- El sem hiszem, hogy debütálunk. - Mondta Hyunmi elég hangosan, hogy a srác is meghallja. Visszafolytva a vihogást elszaladtunk és egy "Megjöttünk" kiáltással robbantunk be a táncterembe, ahol a szokásos zaj helyett néma csend fogadott. A terem közepén egy srác ült és ledöbbenve nézett ránk.
- Hát örülök neki. Ryu vagyok, gyertek üljetek le! - mutatott maga mellé. Félénken odaosontunk, és mellé telepedtünk. - Amint az előbb mondtam, ha egyszer majd debüt előtt álltok, ami ilyen rendetlen helyzetben nem biztos, hogy bekövetkezik, - szúrósan ötünkre nézett. - nem szabad, hogy kétségbeessetek. - Ekkor kinyílt az ajtó és a manager kukkantott be rajta.
- Ne haragudj Ryu fiam. De szükségem van a lányokra.
- Melyikekre? - mutatott körbe a fiú.
- Arra az ötre ott szorosan melletted. Tudod, hogy nem szívesen veszem el tőled őket. - kacsintott a férfi, majd intett a fejével. Nevetve pattantunk fel és rohantunk ki a folyosóra.
Estefelé jött értünk egy nagy fekete kocsi, ami az összes ingóságunkkal együtt elfuvarozott minket a sztárkollégium kapuja felé.
- A harmadik emeleten van a lakásunk ugye? - nézett körül Songneul, akit leadernek jelölt ki a manager.
- Igen unnie. - Nevette el magát Hyuri. Flesiettünk az emeletre és szinte berobbantunk a kis ajtón.
- Ez a szoba az enyém! - süvöltöttem, berontva az első ajtón. - Ja nem ez a wc. Akkor ez az enyém! - kiáltottam megint és kinyitottam egy félreeső kis ajtót. Édes kis szoba volt erkéllyel. Leesett az állam. Azonnal beleszerettem. Kirontottam az erkélyre, hogy körülnézhessek.
- Szia! - köszönt rám valaki. Odakaptam a fejemet és egy igen ismerős arc nézett rám. - Kevin vagyok. A U-kissből.
- Azt a! - tátottam el a számat. Az erkélyem szomszédos volt egy igazi idoléval. - Ti komolyan itt laktok?
- Ez egy sztárkolesz.
- Hyunmi! - üvöltöttem be a lakásba.
- Hol vagy?
- Itt! - pár pillanattal később a lead vocal rám bukkant és amikor meglátta Kevint átment halba és csak tátogott.
- Lehidalok. - nyögte ki nagy nehezen. - Ugye kapok autogramot?
- Persze. - jött a vidám válasz. - De nekünk most mennünk kell. Majd holnap találkozunk. Sziasztok!
- Szia! - integettem mosolyogva, Hyunminak nem volt rá lelki ereje. Megindultam, hogy felfedezzem a lakásunkat, de valaki kopogott a bejárati ajtón. Kikukkantottam és az egész Mr.Mr a küszöbünkön topogott.
- Bejöhetünk? - vigyorgott rám Ryu vidáman.
- Persze. - Tártam ki a nyílászárót, hogy beférjenek rajta. Azonnal a nappali felé vették az irányt. - Csajok! Vendégeink vannak. - azonnal kivágódtak az ajtók és mindegyik kis dilis a nappaliba rohant.
- Még be sem mutatkoztunk. Jin vagyok.
- Hon.
- Én Doyeon volnék.
- Tey. - emelte fel magasra a srác a bal kezét, mint egy kisiskolás. Igazán aranyos jelenet volt és srác is igazán helyesnek bizonyult.
- Changjae. - integetett mosolyogva az a fiú, aki ránk szólt a folyosón.
- Engem pedig ismertek. De ti kik vagytok?
- Állj, állj, állj! Honnan ismered őket?
- Fontosabb, hogy mi mért nem ismerjük őket, ha Ryu igen. - javította ki Jin a csapattársát.
- Ma találkoztam velük na.
- Jólvan. Songneul vagyok. - Ragadta magához a leader a fonalat.
- Lina.
- Hyunminak hívnak, de általában csak Minie.
- Hyuri vagyok.
- Dina. - mosolyodtam el.
- Tényleg, te honnan jöttél? Amerikából?
- Nem én Európából jöttem. - ledöbbenve néztek rám. Látszott, hogy nem igen láttak még európai egyedet az emberi fajból.
Tíz körül végül a fiúk elmentek a saját dormjukba, mi pedig elvonszoltuk magunkat az szobáinkig.
Másnap én keltem elsőnek, és miután írtam a lányoknak egy levelet, elmentem futni, hiszen egy main dancernek formában kell lennie, na meg már a részemmé vált a hajnali futás. Hosszú léptekkel szeltem a még kissé üresnek ható utcákat, amiket máskor a nyüzsgő tömeg tipor kegyetlenül. Lefutottam egészen a Han folyóig, majd egy kis gimnasztika után fürgén visszaindultam. Az épület előtt futottam össze, a valószínűleg boltból érkező Teyjel.
- Jó korán. - mosolyodott el kedvesen. - Meddig mentél el?
- A Hanig meg vissza. - elismerően füttyentett, majd gyorsan beterelt a kapun, mert a sarkon egy csapat tinilány bukkant fel. A lépcsőn felfelé menet csendben voltunk, de mikor már félúton voltam a második és a harmadik között, utánam szólt.
- Dina?
- Igen? - hajoltam át a korláton, hogy lássam az arcát.
- Szeretnék valami nagyon nagy dolgot kérni tőled.
- Igen? - kérdeztem rá megint. Nem hittem, hogy randira hívna, de jól esett a gondolat.
- Tudod, nekem tetszik Lina. Segítenél összejönni vele?
- Fényezzelek?! - esett le az állam legalább a földszintig.
- Valahogy úgy. - pislogott fel rám bizonytalanul. Nem volt szívem nemet mondani. Mi rossz származhatna belőle. De kedvem meg nem volt összehozni unnieval. Nekem is tetszett a srác.
- Jó, segítek.
- Dina, te vagy a legjobb. - kacsintott rám, majd belépett az ajtójukon. Szomorkásan hajoltam vissza a folyosóra, de a dédimtől kapott kis ezüstláncom beakadt egy kis kitüremkedésbe, elpattant és leesett. Rohantam a finom kis ékszer után és a koszban mászva kerestem a földszinten, de az Istenért sem akart előkerülni. Észre sem vettem, hogy valakik jönnek le a lépcsőn.
- Dina, minden oké? - érintette meg a vállamat Hon.
- Csak leesett a nyakláncom, de nem találom. - mondtam durcásan és hagytam, hogy a fiúk felsegítsenek. - Majd meglesz. - Mosolyogtam hálásan a segítőimre és felszaladtam a lépcsőn. - Lina! - rontottam be a bejárati ajtón.
- Tessék? - kukucskált ki a fürdőből. Beslisszoltam mellette a pici kis résen és becsuktam az ajtót.
- Nagyon koncentrálj, mert csak egyszer mondom el. Te. Tetszel. Teynek.
- Hogy kinek? - robbant ki belőle iszonyat magas hangon. Sikongatva rontott ki a fürdőből és szaladt egy kört a lakásban, de félúton elcsúszott a haja okozta tócsában, mire a tv-ző Hyuriból a nevetéssel együtt kirobbant a szájában levő, orbitális mennyiségű popcorn. Vihorászva mentem el fürödni és közben arra gondoltam, hogy az egész világ a feje búbjára állt és igaziból mégsem.
3 héttel később
Mióta debütáltunk felgyorsult az élet. Este hullaként estünk haza és korán reggel kelni kellett. Persze a reggeli futásomról nem mondtam volna le, így én még korábban keltem. Sokat kivett belőlem az is, hogy a pici kis szabadidőmet Tey szobájában töltöttem felesleges hülyeségek kigondolásával, ahelyett, hogy aludtam volna, mint a csapattársaim. Na meg az is rosszul esett, hogy hiába voltam kedves és jóindulatú a fiúval, ő egyre gyakrabban kiabált velem és nagyon sokszor gonoszkodott.
- Tey, ezzel nem fogsz bevágódni nála. Ez cseppet sem férfias. - motyogtam elnyomva egy hatalmas ásítást, a tükör előtt álló félmeztelen fiúnak, aki a hetedik inget vette fel, majd le.
- Ha mindig csak negatív a kritikád, akkor mégis mit vársz tőlem?
- Én nem várok tőled semmit.
- Akkor menj innen! Idegesítő vagy, bunkó és olyan európai. Na meg ronda. - morogta mire szemem szám eltátottam és felháborodásomban szólni sem tudtam. Lehet, hogy neki én csak egy jelentéktelen segítő eszköz vagyok, de nekem vannak érzéseim. Főleg iránta.
- Hogy mi? - pislogtam hatalmasakat, mert az információ emészthetetlennek bizonyult.
- Igen, ronda vagy. Mindened az. A hajad, az arcod, az alakod. Azt is szégyellem, hogy ismerlek. Nem vagy ide való. Menj vissza oda ahonnan jöttél, mert egy senki vagy.
- Tudod mit? - pattantam fel az ágyáról, közel léptem hozzá és igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy nincsen rajta póló. - Igazad van. Megyek átműttetem magamat, aztán hazamegyek Európába. De téged az eszembe véstelek és a halálom után is átkozni fogom azt a napot mikor megismertelek, mert egyszerűen elviselhetetlen vagy. - mondtam mindezt lágy mosollyal, majd kényelmesen kilibbentem a szobájából, de ekkor már könnyek folytak az arcomon. Az emeletre érve Hoon jött velem szembe, aki jó szomszéd lévén odasietett hozzám.
- Jól vagy Dina?
- Persze, csak néha kell egy kis sírás. - mosolyogtam rá a könnyfátylamon át és aztán meg sem álltam a szobámig. Ott begubóztam a takarómba és a plüssállat tengeremben kerestem menedéket. Tey tőrt döfött a szívembe. Hogy mer ítélkezni felettem? Nem is az fájt, hogy csúnyának titulált, hanem, hogy egy senkinek tartott. Igenis vagyok valaki! Nem is tudja, hogy mi rejlik itt mélyen bent, habár most nem igen van ott valami. A lelkemet teljesen sivárnak éreztem. Szerettem volna bosszút állni rajta. Megmutatni neki, hogy igenis boldog vagyok és gyönyörű. És már volt is egy tervem. Előhalásztam a mobilomat és felhívtam Ryut.
- Szia Dina!
- Sziaaaa, figyelj Ryu. Tudom, hogy ez nem szokványos, de lenne kedved randizni holnap? - zavartan felnevetett.
- Bonyolult egy lány vagy te. De rendben van. Miért ne? Ha a Music core után elmegyünk vacsizni úgy jó?
- Tökéletes! - tört ki belőlem vidáman.
- Tényleg, nem tudod Teynek mi baja? Az előbb vágódott ki az ajtón és csak annyit mondott, hogy "Meg kell találnom!"
- Fogalmam sincsen.
- Sebaj. Jó éjt Dina!
- Neked is Ryu. - búcsúztam tőle és mosolyogva aludtam el. A tervem első fele készen van.
Reggel egy aggodalmas Lina ébresztett, aki nem tudta eldönteni mit vegyen majd fel az esti randijára Teyjel. Kedves mosollyal segítettem neki, majd valamennyire szalonképessé varázsoltam magamat az útra, hogy időben odaérjünk a felvételek kezdetére.
Amint beértem az öltözőnkbe, lenyomtak egy székre is sminkelni kezdtek. Vagy egy élet volt, mire végre felállhattam és elmehettem átöltözni, ahol egy újabb sokk ért. A ruhám alig volt valami. Elkeseredve vonszoltam be magamat az öltözőbe, hogy magamra kapkodjam azokat a valamiket. A pici fehér és szűk naci szinte éppen csak a fenekemet takarta el és a fehér top sem volt jobb. Ráfeszült a melleimre és az elején milliónyi vörös strasszkövecske szórta a fényt. Hátradobtam mélybordó, egyenes és túl hosszúra nőtt hajamat. Igaziból eszméletlen látványt nyújtottam. Kissé kreolos bőrömet kiemelte a fehér és ezüst köldökpiercingemet nem lehetett nem észrevenni. Csak a fekete bakancs volt egy kicsit fura érzés a lábamnak. A fülkéből kilépve Teyt vettem először észre aki az ajtóban álldogált. Lina diszkréten odacibált hozzá és aztán magunkra hagyott.
- Szia! - motyogta a tarkóját vakarva és tekintetét a cipőm orrára szegezte. - Megtaláltam a nyakláncodat. - nyújtotta felém a kis ékszert.
- Csak egy olcsó kis bizsu. - morogtam hidegen, kivettem a kezéből, ügyelve rá, hogy véletlen se érjek hozzá és a nem messze lévő teli kukába hajítottam. Elkeseredetten nézett a finom kis ékszer után. Sajgott a szívem miatta, de inkább kikukázom, minthogy hálával tartozzak neki.
- Dina! - jelent meg Ryu is az ajtóban. - De gyönyörű vagy! - ölelt magához és egy apró kis puszit adott a szám sarkába. - Csak sok sikert akartam kívánni. Aztán estére már találtam egy aranyos kis helyet, ahol lehet beszélgetni.
- De édes vagy. - mosolyogtam rá lágyan, aztán már siettem is ki az ajtón.
- Tey, te mi a fenét csinálsz?! - hallottam még a hátam mögül, aztán minden figyelmem a fellépésre összpontosult.
Ryuval az este csodálatos volt. Nevetgéltünk és vagy négy liter kólát elpusztítottunk, de igazán jó volt. Teyről és a sérelmeimről teljesen elfeledkeztem.
Lehetett vagy éjfél mikor hazafele indultunk, de Ryu még le akart ülni egy padra.
- Igazán jól éreztem ma magamat. Köszönöm Dina. - Mosolygott rám gyengéden.
- Ez kölcsönös. Remélem, hogy sok ilyen este lesz még. De ha nem haragszol meg, kicsit már fázom itt kint.
- Rendben, akkor megyünk. - pattant fel és aranyosan felsegített, de nem engedte el a kezemet. Lassan közeledni kezdett felém és én pedig lehunytam a szemeimet. Jól esett volna már egy igazán gyengéd csók. Mikor már csak milliméterek voltak köztünk és szinte éreztem a száját az enyémen, valaki durván félrelökte.
- Ne merd megcsókolni! Ő csak az enyém, nem tartozik máshoz. - nagyon megijedtem, mert hirtelen nem is tudtam ki lehet az.
- Te cseszted el. Minek bántottad.
- Én szerettem bele előbb és én próbáltam is tenni valamit a kapcsolatunkért és nem csak az ölembe hullott.
- Hja, összejönni a barátnőjével, nagyon okos dolog.
- Tey! - hallottam meg Lina hangját és hátrafordultam. Barátnőm sietett felénk. - Miért hagytál ott?
- Te otthagytad? - kiabáltam rá, visszanyerve a hangomat. - És ha történik vele valami?
- Dina én... - oda se bagóztam csak mondtam és mondtam, azt sem tudom, hogy mit. - Dina... Di-...Dina! ... - Mivel nem hagytam szóhoz jutni, csak össze- vissza dadogott.
- Tey az Istenit! Csak csókold meg! - robbant ki Ryuból, aki közben Lina mellé állt. Ledöbbenve fordultam hátra és egy nagyon csúnya pillantást küldtem a fiúnak, majd visszafordultam Tey felé, hogy még valamit a fejéhez vágjak, de olyan közel volt hozzám, hogy az orrunk teljesen összeért.
- Szeretnéd, hogy megcsókoljalak? - suttogta gyengéden és egy nagyot nyelt. A szívem hevesen vágtázott és fogadni mertem volna, hogy ő is érzi.
- Én nem...én fé-.. félek. - habogtam össze- vissza. Megfogta az átfagyott ujjaimat és a ruhája alá vezette, ahol a bőre szinte égetett. Szíve egyenetlenül és hevesen verdesett. Elállt a szavam. Belenéztem a szemébe, majd csak annyit éreztem, hogy már nincs meg köztünk a leheletnyi távolság. Ajkai kétségbeesetten szorultak az enyémekre és kezeit pedig birtoklóan a derekam köré fonta, hogy a lehető legjobban magához húzhasson. Behunytam a szememet és átadtam magamat az érzésnek. Nyelve lágyan simogatta az alsó ajkamat és mikor megadtam neki amire vágyott, buzgón kezdte keresni az én nyelvemet. Úgy éreztem soha nem voltam ilyen boldog, szinte lebegtem. Szóval az a sok sértés mind csak álca volt? Végül elhúzódtam tőle, amit egy hisztis nyögéssel díjazott. Kuncogva adtam egy csókocskát a lebigyesztett szájára, mire felderült az arca. - Szóval akkor egy ronda senki vagyok? - léptem hátra egyet, de erre ő kissé riadt arccal lépett utánam.
- Ne haragudj! Nálad gyönyörűbbet még soha nem láttam, de féltem. Mikor megtudtam, hogy debütálni fogsz és igazán sok közünk lesz egymáshoz, akkor megijedtem, hogy talán az érzéseim soha nem lesznek viszonozva.
- Te tudtad, hogy ki vagyok? - néztem rá csészényi szemekkel.
- El se tudnád hinni mennyire régóta tetszel. Azért találtam ki a dolgot Linával, mert abban reménykedtem, hogy majd közel kerülhetek hozzád és egyszer lesz merszem elmondani az érzéseimet. Csak mikor azt mondtad, hogy nem vársz tőlem semmit, akkor nagyon megijedtem, ezért is borultam ki. Aztán fél éjszaka a nyakláncodat kerestem, hogy kiengeszteljelek vele és reggel direkt korán keltem, mert el volt szakadva és meg akartam csináltatni.
- Én meg kidobtam. - sütöttem le a szememet. - Pedig sokat jelentett nekem.
- Itt van nálam. - nyúlt bele a farmerzsebébe és óvatosan kihúzta a vékony ezüstláncot.
- Te kikukáztad?
- Azt hiszem ez bizonyíték, hogy mennyire fontos nekem a boldogságod. - suttogta a nyakamba, miközben becsatolta a kis ékszert. Átöleltem a derekát és a mellkasára fektettem a fejemet.
- Holnap, miután sikerül téged kirázni az ágyamból, megyünk és belegravíroztatjuk a nevedet a szívecskémbe. - motyogtam bele a kabátjába.
- Akkor együtt alszunk?
- Ez a minimum azok után, hogy sírtam miattad.
- Dina, te vagy a mindenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése