Hosszú éjszaka (Mark)

Nem most történt, hogy a szüleim, életemben először elfogadták egy barátomat és Mark szinte a családom részévé vált. Gyakran megesett, hogy nálunk aludt, aztán ritkán fordult elő, hogy nem, ahogy haladt az idő előrefelé. Anya nagyon szerette a magas, vékony srácot, sőt, igyekezett felhizlalni. Néha csak nevettünk a próbálkozásán. 

Aztán debütált a GOT7, persze ez alig pár hete lehetett. Sajnos így már nem tudtunk annyi időt egymással tölteni, mint amennyit igényeltünk volna. Előfordult, hogy az egész csapat nálunk vacsorázott, de ez teljesen más volt. Félreértés ne essék, imádtam a fiúkat, anya is olvadozott tőlük, főleg JB és Jackson rabolta el a szívét. Ezek az esték után kezdődött a baj, pedig éreztem és igyekeztem elkerülni. Egyre többet vitatkoztunk. Rajtam töltötte ki a megterhelés okozta feszültséget és az idegeire kiható fáradtságot. Eljutottunk oda, hogy megcsalom. Először Jacksonra tippelt, szegény kínai barátom teljesen kétségbe volt esve a hyungja viselkedése láttán. Aztán Juniorra tippelt, aki teljesen máshogy reagált és annyira izgatta a dolog, hogy azt se tudta hova szarjon kétségbeesésében. Kezdtem egyre dühösebb lenni Markra, nekem nem volt kin levezetnem a feszültséget. Így jutottunk el eddig a pontig.

A telefonomat a bal kezemben tartva vágtáztam át az iskola előtti lakónegyeden, kis, barna táskám szinte repült utánam a jobb karomon. Arcomról sütött a tehetetlen düh és az okostelefonból jövő hang csak még jobban felhergelt.

- Tudod mit? Akkor végleg vége. Elegem van abból, hogy soha semmi nem elég jó neked. Mark gyere ide, Mark menj oda....

- Nem elég jó?! - Kiabáltam vissza. - Csak annyit kértem, hogy néha legyünk egy kicsit kettesben.

- Mi bajod van a csapatommal? 

- Nekem mi bajom van? Tegnap még fel akartad dugni JB szemeit a seggébe mert "gyanúsan" viselkedett.

- Nem kellesz te nekem Sara. Elegem van ezekből a hisztikből. Nincs rád időm. - Vett vissza a hangerőből.

- Legyen. Úgyis minden csaj egy darabot akar belőled, kell olyan is amelyik nem.

- Te tiszta hülye vagy. Menstruálsz vagy mi? - Ez csak olaj volt a tűzre.

- Szerinted a szervezetemre lehet fogni, hogy hiányzol? Szerinted ez a munkamániás télapó miatt van?! - Emeltem fel még jobban a hangom, szegény járókelők igyekeztek fedezékbe menekülni előlem.

- Néha annyira buta vagy. - Nem válaszoltam és ő is dermedt csendben várt, tudta, hogy ez az egyetlen jelző, amivel igazán a lelkembe tud taposni.

- Le kell tennem. - Morogtam, majd kinyomtam és a földhöz vágtam a táskámat. Dühösen toppantottam, aztán rájöttem, hogy az utcán vagyok. Néhány srác vihogva, rám mutogatva mentek el mellettem, pedig tuti, hogy noona voltam nekik. Kár, hogy mindenki donsaengnek néz. Gyorsan felkaptam a tatyómat és a buszmegálló felé siettem. Magassarkú csizmám kíméletlenül kopogott a betonon, de nem hallottam, a zene kíméletlen hangerőn süvöltött a fülembe. A buszon is volt körülöttem egy kis kör, ahol nem állt senki, még a közelemben levők is némi halláskárosodást kaptak, nekem meg sem kottyant. Mikor leszálltam a járműről, kiszúrtam az alattunk lakó srácot, csak pár évvel volt idősebb nálam. Nem akartam összefutni ma vele, hát sietősre vettem a tempómat. Így egész gyorsan hazaértem, még nem volt otthon senki. A telefonom kijelzőjére pillantottam, tizenhárom nem fogadott hívás és egy sms. Mind Marktól jött. Megnyitottam az üzenetet.

"Kicsim, beszéljük meg! Te is hiányzol nekem. Este felugrok hozzád egyedül és mindent megbeszélünk. <3 <3" 

- Meg a francokat. - Morogtam sértetten és felhívtam a barátnőmet. - Hyunaaaa....nálatok aludhatok ma?

- Sara cicám, én örülnék neki, de bulizni megyek és lehet, hogy idolok is lesznek. Ezt nem hagyhatom ki.

- Megértem. - Mosolyodtam el, de amint letettem, légboxba kezdtem, ma minden ellenem játszott. Nemsokára a tv előtt kötöttem ki, miközben összetekertem a kimosott zoknikat. Pont a girls girls girls ment. Amint megláttam Mark arcát, odahajítottam az egyik zoknigombócot. Egyszerre voltam nagyon dühös és nagyon szerettem volna, hogy itt legyen és magához öleljen. - Ennél minden jobb. - Terültem el a kanapén, nem tudtam mihez kezdjek. Egész délután csak ténferegtem a lakásban, kivételesen még a házimat is megcsináltam, pedig péntek volt, de az idő nem akart telni. Mark pedig sehol sem volt. Vagy elfelejtette, vagy meggondolta magát és tényleg szakítani akar. Egyik eshetőség sem volt túl jó egy évnyi járás után. Rég besötétedett már, anyuék pedig leültek vacsizni. Szürkületkor már itt szokott lenni, adtam fel a reményt, hogy esetleg eszébe jutok. - Anyaa! - Vágódtam be az étkezőbe. - Ma nem itthon alszok. Megyek Hyunahoz. - Közöltem, majd villámgyorsan kabátba és csizmába bújtam, meg sem vártam az engedélyt, úgyis mindig igent mondott, ha unniról volt szó. Nem tudtam mit fogok csinálni, egyelőre csak sétálni akartam a hideg, téli levegőn. Körbejártam a várost, azt se néztem merre megyek, csak raktam a lábaimat egymás után. Nem voltak sokan az utcán, az este előrehaladtával pedig részeg tinik kis falkái bukkantak fel olykor- olykor. Néhol már gyönyörű, narancsos tócsa díszítette a járdát. Aki nem bírja a piát az miért vedel mint a gödény? 

Elmélkedésemben lekullogtam egészen a külvárosig. A telefonom kijelzőjére akartam pillantani, de rá kellett jönnöm, nincs nálam se telefon, se kulcs, se bérlet, csak némi zsebkendő. Felsóhajtottam és az égre pillantva megfordultam. Ideje lesz haza indulni.

Mark

Az entertainment wc- jében Saraval üvöltözni meglehetősen önalázó dolog volt. Az egész 2PM értesült a magánéleti problémáimról és én pedig ismét megtapasztalhattam, hogy szerelmemnek igencsak fel van vágva a nyelve és kimondottan nagy hangerőt képes produkálni.

- Letette. Hát ezt nem hiszem el. Képes volt letenni csak így, hogy "mennem kell" Mégis hova a búsba kell ilyenkor mennie? - Morogtam a bajszom alatt és próbáltam visszahívni vagy 272829-szor. Persze biztosan bedugaszolta a fülét. Végül dobtam neki egy sms- t és megspékeltem két szívecskével, hogy annyira azért mégse haragudjon rám. Tudtam, igaza van. Csak hárítom a felelősséget és közben teljesen tönkremegy minden, ami köztünk volt.

Sokáig bent voltunk ma a stúdióban, reklámfotózás volt. Fáradtan másztunk be a kocsiba, mindenki dőlt jobbra- balra. Bambam már az ablakra cuppanva aludt, JB pedig félálomban sms-zett valakivel. Hogy képes ennyit írni? A többiek viszonylag kulturált módon igyekeztek ébren tartani magukat.

- Ma ugye nem megyünk Saraékhoz? - Motyogta Yookyun, ekkor esett le, hogy nekem nem itt kellene lennem.

- Bakker! Álljunk meg! - Kiáltottam és Junioron átmászva, szinte kivágódtam a kocsiból. - Ma nem alszok otthon. - Szóltam vissza gyorsan és a gördeszkámat vízszintesbe helyezve el is rugaszkodtam.

- Ó, dehogynem. - Hallottam meg Jaebum morgását még, majd az útra koncentráltam. Nem volt nálam sok pénz, csak egy szál rózsára futotta, pedig csokit is akartam vinni. Megint nem gondolkoztam eléggé előre. Legalább nem a város másik végén jutott eszembe a dolog, viszonylag hamar Saraéknál voltam, reméltem, hogy nem vetettem el nagyon a sulykot. Mrs. Moon mosolyogva nyitott ajtót nekem.

- Gyere be Mark! Hideg van kint. Kérsz valamit? - Igen, a lánya dupla adag türelemmel rendel. 

- Igen, jól esne valami kis harapnivaló. - Mosolyodtam el és míg az asszony a konyhába ment, én felsiettem az emeletre. Sara szobája nyitva figyelt, bent pedig csodával határos módon rend volt. Már ez is rosszat sejtetett, szinte azonnal hiányozni kezdett az az édes kupi, amit csak a gazdája látott át, igaz, nekem szúrta a legjobban a szememet. Sara nem volt a szobában, hát a fürdőszoba felé indultam. Ott sem volt senki, összezavarodva siettem le a lépcsőn. - Mrs. Moon, hol van Sara? - Léptem be a konyhába, az asszony egy megpakolt tányért nyomott a kezembe.

- Jaj, ma nem alszik itthon. - Csalódás markolt a gyomoromba. Lehorgasztott fejjel telepedtem le az étkezőhöz.

- Holnap mikor jön haza? Visszajövök akkor.

- Dehogyis kedveském. Ilyen későn nem gurulhatsz át a városon azzal az izével. - Halványan elmosolyodtam, majd illedelmesen jó éjt kívánva visszavonultam a kellemetlenül megváltozott szobába. Begubóztam a hideg takaróba és leoltottam a villanyt, magamra maradtam a gondolataimmal. Most éreztem igazán az én kis vörös tornádóm hiányát. Zavart, hogy feketére festette a haját, de nem tehettem semmit, az egyik veszekedésünk miatt csinálta. Behunytam a szememet és mély lélegzetet vettem, orromat azonnal megcsapta a samponja illata. Orromat belefúrtam a párnába és szinte magam mellett éreztem kedvesemet. De rég aludtunk együtt. Most nagyon hiányzott, tényleg nagyon elhanyagoltam szegényt. Itt volt az illata velem, de nem ölelhettem magamhoz azt a vékony kis derekát. Kinyújtottam az ujjaimat, szemem hozzászokott a sötéthez és kissé kancsalítva kezdtem vizsgálni a hüvelykujjamat. Eszembe jutottak a felhőtlen idők, amikor nem kellett rohannom a próbákra és képes volt az orromba nyomni a joghurtot, ha megbántottam, majd szinte azonnal csókolózva békültünk ki. Nem tudtam nélküle aludni. Ma nem. Felpattantam az ágyról és hang nélkül osontam ki a házból és egy bizonyos hely felé kormányoztak a lábaim. Beletelepedtem abba a hintába, amiből sikeresen kilöktem másfél évvel ezelőtt. Baleset volt és amint kiemeltem a fejemet a homokból, a legformásabb fenék került az orrom elé, aztán hetekig igyekeztem rávenni egy randira. Ez volt a törzshelyünk, minden hónapfordulónkon ide jöttünk ki. Egy ideje már ez sem volt hagyomány köztünk. Lehorgasztott fejjel löktem meg a hintát, helyre akartam hozni a dolgokat.

Sara

Lassanként lefagyott mindenem, így végül egy rövidebb út mellett döntöttem. Egy játszótéren vezetett keresztül az utam, néhány hónapja még nagyon sokat jelentett nekem ez a hely. Szipogva húztam a szemembe a kapucnimat, elfogyott az összes zsepim, hát a kabátom ujjába töröltem a nózimat. Egy alak ült a hintában, engem figyelt, megmozdult bennem egy ösztön, de nem akartam bepánikolni. Hirtelen felpattant az a valaki, ismerős volt a tartása. Villámgyorsan mozdult felém, hideg ujjak fogták meg a kezemet.

- Sara...ne haragudj rám! - Lépett még közelebb hozzám. Mark tekintetében tényleg megbánás ült, nem tudtam mit kereshet itt.

- Miért voltál itt? - Néztem fel rá szipogva.

- Nem tudtam nélküled aludni. - Hirtelen harag öntött el és ütni kezdtem, ahol értem. Fájdalmas nyögésekkel ugrott el előlem. - Kicsim, mi a baj?

- Szóval hirtelen jóban vagyunk? Eddig egy menstruáló hisztérika voltam, aki úgysem kell, most meg nem tudsz aludni nélkülem? - Ütöttem tovább kíméletlenül. Elkapta a csuklómat és magához húzott, összeért az orrunk. 

- Mindig szeretlek prücsök. Akkor is, ha veszekszünk. Mindkettőnknek nehéz ez most, majd idővel belerázódunk a dologba valahogy. De szakítani nem akarok, akkor sem, ha titokban kell tartanunk a kapcsolatunkat. - Ellágyultam, ha sokat is beszélt, tudtam, csak azért teszi, mert ideges. Átkaroltam a nyakát és megcsókoltam, szorosan fonta körém a karjait. Annyira hiányzott már ez az érzés. Szipogva húzódtam el tőle, nevetve puszilta meg az orromat. - Sajnos nincsen zsepim. - Mosolygott rám, azonnal viszonoztam.

- Hiányoztál szépfiú. - Bújtam hozzá.

- Jobban szerettem a kicsim, édesem, kisbékám beceneveket.

- Kisbékám. - Motyogtam a kabátjába nevetve. 

- Gyere, menjünk haza. Veled akarok aludni. - Mosolyogva fogtam meg hideg kezét és andalogva indultunk meg a hidegben. - Emlékszel hogyan találkoztunk először?

- Mármint hogyan kerültél közeli ismeretségbe a fenekemmel? Igen emlékszem. - Nevetve karolta át a derekamat, jó volt ismét békességben szerelmesnek lenni.

- Mond csak...te most nem?

- Nem Mark, most nem. - Perverz mosoly jelent meg a szája sarkában, vihogva bokszoltam vállba. Ez volt az én kis hülyém. <3