El se hittem azt, ami velem történik. Sehun érintése, csókja, vagy csak pusztán a közelsége is azonnal elfeledtette velem azt a barmot. Meg se érdemelte, hogy gondoljak rá.
- Szeretlek. - Suttogta még szinte a számba, mikor elhúzódott tőlem. - Kérlek ne haragudj rám! Akkora hülye voltam, hogy nem téged választottalak.
- Hát igen, nagy hülye voltál. Sőt a világ nem hordott még a hátán akkora idiótát mint te. - Baekhyun a markába fojtotta a röhögést, Sehun pedig megbántottan nézett rám. - És pont ezért szeretlek ennyire. - Felragyogott a tekintete és ismét megcsókolt. Szája finoman simult az enyémre, szinte nem is éreztem. Majd elhúzódott és összedörzsölte az orrunkat. Elnevettem magamat és magamhoz öleltem. - Hiányoztál. - Suttogtam a vállába.
- Te is nekem. Nagyon. - Elmosolyodtam, de már könnyek gyűltek a szemembe. Hirtelen üdvrivalgás támadt a hátam mögött, az Exo sietett felénk, a Shineeval karöltve és mindenki megölelgette Sehunt. Hirtelen Kai keveredett mellém és huncut tekintetéből arra következtettem, hogy ő mondta el a másik csapatnak.
- Szia! - Köszönt rám valaki, mire megfordultam. - Kibum vagyok. Ha az a szerencsétlen valaha is bánt...keress meg nyugodtan.
- Köszönjük hyung. - Karolta át hirtelen Sehun a vállát és elvezette mellőlem, majd visszasietett hozzám és magához ölelt. - Ha lehet, ne hallgass rájuk! Kicsit az agyukra ment az idolkodás. - Elnevettem magamat.
- Rendben van. - Mosolyogtam fel rá, tekintete vidáman ragyogott.
- Hana? Te most hol fogsz aludni?
- Azt még nem tudom. - Vallottam be Krisnek töredelmesen.
- Nem egyértelmű?! Nálunk. - Tárta szét Xiumin a karját vidáman, mire felnevettem. Nagyon aranyosak voltak.
Végül a fiúkkal vonultam ki a kisbuszukhoz, hogy elfuvarozzanak a dormjukba. Az út nagyon vidáman telt, mindenki egyszerre beszélt és én alig értettem valamit, így inkább odabújtam Sehunhoz.
- Mi a baj? - Pusziltam meg lágyan a homlokom.
- Semmi. - Mosolyogtam rá kedvesen, majd az elsuhanó tájat kezdtem vizslatni. Szöül nagyon bonyolult és nagy városnak tűnt. Kissé bizonytalan voltam a jövőmet illetően. Eljön majd az a nap, amikor már nem kellek majd Sehunnak, mihez kezdek majd akkor? Türelmetlenül becsuktam, majd kinyitottam a szememet. Megint rémképekkel ijesztgetem magamat.
- Hana? - Hátrapillantottam, Luhan szólt hozzám.
- Igen?
- Miért pont Sehun? - Tárta szét a karját szerencsétlenül. - Itt vagyok én is.
- Köszönjük Luhan. - Morogta Sehunie, megint féltékeny volt, semmit sem változott. Elmosolyodtam a kialakuló vitájukon, sikeresen összevesztek rajtam. - És mégis miért pont te?
- Mert kedves, aranyos és vonzó vagyok. Nem mellesleg még nem szakítottam vele egy reménytelen csaj miatt, ráadásul én is kínai vagyok és tudom, hogy boldog lenne velem. - Szegény Sehun szóhoz sem jutott, persze látszott Luhanon, hogy csak viccelt, de akkor is megsajnáltam szegény maknaet. Az út hátralevő részében Krissel beszélgettem, mert Sehun csak bámult kifelé az ablakon.
- Üdv nálunk! - Tárta szét Chanyeol a karját, tarkón vágva Chent, mikor kikászálódtunk a kisbuszból. Meglepve léptem be a lakásba, fiú létükre egészen rendszeretőek voltak, nehéz dolgom lesz így. Édes kis lakás volt, persze nem volt kicsi, hatalmas tér tárult elém nappali gyanánt. A többiek még mindig Chen és Chanyeol balhéján röhögtek, ugyanis Jongdae megkergette szegény hipermanót egy pár nappalis körön belül, aminek majdnem csoportos borulás lett a vége, de szerencsére Taonak volt annyi lélekjelenléte, hogy megkapaszkodjon a polcban. Jongin és én vihogva rogytunk össze, lehetetlennek tartottam, hogy tényleg ennyire nagy bohócok. Lopva Sehunra pillantottam volna, de a maknae eltűnt.
- Luhan? - Hajoltam oda a fiúhoz. - Melyik Sehun szobája?
- Az emeleten a harmadik ajtó balra.
- Köszönöm. - Mosolyogtam rá és felszaladtam az egyenes lépcsőn. Egy, kettő, harmadik ajtó balra, halkan bekopogtam, majd benyitottam. Az ágyán feküdt, kezét a tarkója alá csúsztatva. Letelepedtem mellé és megvártam míg rám figyel. - Mi a baj?
- Luhan vagy én? - Leesett az állam. Annyira édesen kétségbe volt esve, komolyan azt hitte, hogy érdekel a másik szépfiú. Odabújtam hozzá és egy puszit nyomtam az orra hegyére.
- Persze hogy te, bolond. Miért érdekelne Luhan? Te is kedves és aranyos vagy aegyo bajnok. Ráadásul még sosem találkoztam ennyire féltékeny fiúval mint te. Nagyon édes mikor leplezni próbálod azokkal a pofákkal. Szeretlek te kis bolond. - Hirtelen az oldalára fordult és a derekamnál fogva magához húzott. Mélyen a szemembe nézett, majd megcsókolt. Úgy éreztem soha nem fogom megszokni az érzést. Apró pillangók százai repkedtek a gyomromban és kívántam az ölelését, közel akartam lenni hozzá. Óvatosan maga alá húzott és a hajamat félre söpörve a nyakamra tapasztotta a száját. Előre tudtam, ennek nyoma marad rajtam. Beletúrtam jelenleg hidrogén szőke hajába és jólesően felsóhajtottam. Tudtam, neki bármikor biztonsággal odaadhatom magamat, nem fog bántani.
- Sehuuuun! - Robbant be, legnyagyobb meglepetésemre Taemin a szobába, majd lányosan felsikított, mikor realizálta a helyzetet. - Gyerekek, ez egy korhatáros lakás. Hana, hogy képzeled, hogy megrontod itt a fiúkat?! - Megragadta a kezemet és finoman talpra húzott. - Dongsaeng, ezennel elkobzom...ezt itt. - Mutatott rám, majd átkarolta a vállamat és kiterelt a szobából.
- Ya! Hozod vissza! - Kiabált szerelmem és Taemin hátára ugorva velünk tartott a nappaliba. Mindenki ott ült lent, éppen kártyáztak.
- Beszálltok? Még nem kezdtük el. - Mosolygott ránk D.O.
- Mit játszunk? - Telepedtem le Kai és Taemin közé, Sehun pedig velem szemben foglalt helyet Chanyeol és Luhan közt.
- Rabló römi. - Vágta rá Tao lelkesen, csak bólintottam. Régen játszottam utoljára, de benne voltam a dologban. Suho villámgyorsan osztott nekünk is.
- Kérem a téteket! A győztes visz mindent. - Kacsintott rám Chen. Taemin lekapta a zokniját és bedobta a körbe.
- Ne már Taemin! Lassan több zoknid van nálam mint nálad. - Morogta Baekhyun, mire mindenki elvigyorodott. Kai is a zokniját dobta be, Luhan a sapiját, Kris a karkötőjét, Suho pedig egy csomag kekszet varázsolt a kör közepére. Végül mindenki várakozva pillantott rám. Támadt egy jó ötletem. Felpattantam és a táskámhoz szaladtam. Hamar megtaláltam a piros kis trikómat és azt dobtam a kupac tetejére, rá Chen kiskori képére. - Akkor lesz egy szexi piros felsőm is. - Vigyorodott el Baekhyun, Sehun pedig visszakézből tarkón vágta, keresztülhajolva Luhanon és Suhon.
Perceken belül elkezdődött a játék. Négy paklival játszottunk a létszám miatt. Lassanként mindenki lepakolt, csak én üldögéltem több száz lappal a kezemben. Baekhyunnak már csak egy lapja volt, mikor nekikezdtem átrendezni a játékteret. Fürgén járt a kezem, nem volt nehéz dolgom, a fiúk értettek ahhoz, hogy nekem kedvezően rendezzék a terepet. Kai hisztizni kezdett, mikor lenyúltam a jokerét, majd csak három lap maradt a kezemben. Baeki kihívóan vonogatta a szemöldökét, én pedig úgy csináltam, mintha nagyon gondolkoznék. Taemin látványosan a paklimba hajolt, majd kirobbant belőle a nevetés. Fölényes mosoly jelent meg az arcomon és egy kis szabad helyre leraktam a három jokert. - Nem igaz. - Hajította el Baekhyun azt az egy lapot. - Sehun, nem maradhat itt. - A maknae pimaszul elvigyorodott és mutatóujját a felsőm pántjába akasztva leemelte azt a kupac tetejéről és meglengette a hyungja orra előtt.
- Erre még gyúrnod kell. - Nyújtotta rá a nyelvét majd mellém mászva egy pici puszit adott az arcomra.
- Hana, elhiszem, hogy szívesen magadénak tudnád a zoknimat, de az az igazság, hogy égető szükségem van rá ahhoz, hogy hazajuthassak. - Karolta át Taemin a vállamat.
- Távolságtartás hyung. - Morogta Sehun és leemelte a táncos kezét rólam. Elnevettem magamat és a kupacból kihalászva a fiú orrára dobtam a zoknit.
- Ez büdös. - Húzta el Taemin a száját. Elnevettem magamat, majd a többiekkel együtt kikísértem a Shinee maknaeját a bejáraton. Sehunnal kéz a kézben sétáltunk fel a szobájába és miután mindketten lezuhanyoztunk, csak annyira futotta az energiánkból, hogy a takaró alá bújjunk.
- Hana? - Csókolt bele Sehun óvatosan a nyakamba.
- Hmm? - Mormoltam behunyt szemmel, mire éreztem, hogy elmosolyodik.
- Ugye mi mindig együtt maradunk?
- Örökre. - Suttogtam és odabújtam a mellkasához.
~ Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése