Utálom amikor féltékenykedik. Olyankor rosszabb mint egy kis óvodás. Csak azért, mert ő híres és közkedvelt, én még nem leszek olyan mint ő. Számtalanszor flörtölt már más nőkkel, persze ez csak üzleti fogás volt, de rosszul esett, viszont én hozzá se szólhattam más férfihoz, mert akkor már "megcsalom". Félreértés ne essék, szerettem ezt az idiótát, akkor is, ha öt percenkénti hangulatingadozással kellett számolnom. Hatalmas szíve volt és mindig ő kért előbb bocsánatot, de már így is kezdtem megelégelni ezt a beszámíthatatlan kapcsolatot.
Mély sóhajjal rogytam le a közös ágyunkra, úgy éreztem ma is egyedül fogok benne aludni. Legszívesebben megfogtam volna az éjjeli lámpámat, elsétáltam volna abba a flancos, sznob buliba és fejbe vágtam volna vele, hogy végre helyrerázódjon az agya. Mondjuk valószínűleg kiiktattam volna néhány agysejtjét, de megérte volna a dolog. Telefonom csiripelt egyet, smst kaptam. Hátradőlve olvastam el, ma sem jön haza aludni, ne várjak rá. Morogva vágtam földhöz az ártalmatlan mobilt, darabokra hullott szét szegény kis Samsungom. Kivágtáztam a konyhába és nekiálltam gofrit sütni, hogy levezessem a feszültségemet. Majd mikor hajnali három körül kisült az utolsó adag is, otthagytam csapot- papot és elmentem aludni. Pár órával később a vekker makacs csörömpölésére ébredtem. Nagy nehezen lenyomtam a kis eszközt és készülődni kezdtem a munkába. Egy irodában dolgoztam mint titkárnő, Jiyong isten tudja hányszor akart már rávenni, hogy felmondjak. Persze egyik fülemen be, másikon ki.
Unatkozva sétálgattam az irodában, nemigen volt tennivaló ma. Fáradt sóhajjal borultam az asztalomra, mikor megszólalt a telefon.
- Igen?
- Flo?
- Mond Jiyong. - Sóhajtottam fáradtan.
- Azt hiszem belefáradtam ebbe. A karrier és a kapcsolatunk sok nekem együtt. Kérlek szakítsunk! - Szó nélkül levágtam a telefont.
- Kisasszony!
- Igen Igazgató Úr?
- Elmehet. Pihenje ki magát, a héten már nem leszek bent, magának sem kell bejönnie! - Más esetben örültem volna a dolognak, de most, hogy GD szakított velem, csak úgy telefonban, nem volt kedvem hazamenni abba a lakásba, amit nemsokára el kell majd hagynom. Szomorúan lépkedtem a napsütötte, kora nyári utcákon, a május boldogító hatása mindenhol érvényesült, kivéve bennem. Mély sóhaj szakadt fel a mellkasomból. Nem laktam messze a munkahelyemtől, bár most legszívesebben átgyalogoltam volna egész Szöulon. Sokáig babráltam a kulcsaimmal, majd nagy nehezen beletaláltam a zárba. Betotyogtam a hatalmas lakásba és lerúgtam a tűsarkúmat egy félreeső sarokba. Engedtem egy pohár vizet és nagy kortyokban ittam az éltető folyadékot, de akkora volt a lendület, hogy lecsordult a víz a nyakamon is és az érzéstől félrenyeltem. Köhögve jutottam ismét levegőhöz, mikor hangok ütötték meg a fülemet. Teljesen ledöbbentem. Ez a gyökér felhozta ide az új nőjét? És a délután közepén? Az én ágyamban? Mégis hogy képzeli?! Visszarángattam a lábamra a szandálomat és az ajtót jó hangosan bevágva rohantam el. Minden szükséges dolog nálam volt. Pénztárca, a kissé harci sérült telefonom és egyéb mütyűrök.
Estéig a Han partján bolyongtam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a vásárló utca felé indultam. Addig mentem, míg meg nem találtam a keresett boltot. Ravasz mosoly jelent meg az arcomon és beléptem az üzletbe.
Egyetlen egy ruhát vettem, de abban bármelyik pasit meg tudtam volna hódítani. ~ Jössz te még az én utcámba Kwon Jiyong. ~ Mindenki leesett állal nézett utánam az utcákon, volt is rá okuk. A legnépszerűbb szórakozóhely felé vettem az irányt és miután bejutottam, belevetettem magamat a részeg tömegbe. Nem keveset ittam aznap este. Először tequilát, aztán méregdrága kanadai whiskyt, majd azt hiszem talán vodkát, de már nem is volt lényeges. Kezek fogdostak végig, markoltak a fenekembe, nem egy pasihoz dörgölőztem hozzá. Végül az egyik wc fülkében kötöttem ki, Isten tudja már, hogy kivel. Az biztos, hogy volt nála gumi. Reggel volt már, mikor szanaszét csúszva, részegen hazajutottam. Szinte bezuhantam az ajtón. Jiyong ott állt előttem, karba tett kézzel. Vigyor terült el az arcomon. Nagy lendülettel talpra rántott, ekkor vettem észre a mögötte álló fehérneműs lányt. Ismerős volt valahonnan, habár ilyen részegen az is csoda volt, hogy hazataláltam.
- GD! - Vigyorodtam el és belecsíptem az arcába. - Kicsi kicsi GD. - Mondtam már szinte vihogva. - A nevem Gya, Hangya. - Öleltem át a nyakát és beleharaptam a nyakába. - Csáprágóm is van. - Morogtam és a lányra kacsintottam. GD határozottan felkapott és becipelt a használaton kívüli hálószobába.
- Addig ne merj felkelni amíg másnapos nem vagy! Aztán menj el innen!
- GD? - Szóltam után a takaró alól kikukucskálva.
- Igen? - Fordult vissza türelmetlenül.
- Szeretlek. - Küldtem neki puszit, majd elbújtam a takaró alá. Az ajtó csukódását már nem hallottam, azonnal elnyomott az álom.
Mikor felébredtem, sötét volt odakint. Szememet dörzsölve léptem ki a szobából, a nappaliban ment a tv. Kinyitottam az ablakot a szobában, meleg nyári levegő áramlott be rajta. Felsiettem a gardróbomhoz és becsomagoltam egy kisebb bőröndbe, az új koktélruhámat pedig leváltottam egy aranyos kis nyári tunikára, persze bugyit meg melltartót is cseréltem. Jó volt végre cigiszag mentes ruhákban lenni, zavart már a gandzsa jellegzetes illata. Kényelmesen ledübörögtem a bőröndömmel és odaálltam a tv-ző Jiyong mellé. Unottan pillantott fel rám. A kezébe adtam a lakáshoz tartozó kulcsokat, majd egy kedves és bocsánatkérő mosollyal intettem az új barátnőnek, aki egyébként reklám modell volt mint rájöttem és kisétáltam az ajtón. Nem tudtam mi lesz velem, majd csak lesz valahogy. Mély sóhajjal vettem nyakamba a lüktető, élettel teli, fényes várost.
Három hónapja laktam egy kis lakásban albérletben. Nem volt túl tágas, de nekem pont megfelelt. Már sikerült is otthonosan berendeznem. Épp a tv előtt ültem és egy horrorfilmet néztem. Azt hiszem Stay alive volt a címe, amikor kopogtak. Kis híján elhajítottam ijedtemben a popcornt.
- Hétköznap éjfélkor. Mégis melyik idióta csinál ilyet? - Megállítottam a dvd-t és a mamuszomba belebújva odamentem az ajtóhoz. Unott arccal tártam ki, egy hatalmas plüsskutyus nézett velem farkasszemet. - Ki vagy és mit akarsz? - Morogtam kedvetlenül, még épphogy csak elkezdtem a filmet. A kutyus lejjebb liftezett és egy szomorú Jiyong állt mögötte. - Esetleg nem adtam vissza valamidet? - Vontam fel a fél szemöldököm, mire egy picit bólintott és kisfiúsan alulról nézett fel rám. - Meg is mondod, vagy jöjjek rá magamtól? - Kezdett elegem lenni ebből a pantomim játékból. Belépett az ütött- kopott ajtón és becsukta maga mögött. Ledobta a kutyát a földre és megfogta a kezemet.
- Egy dolog maradt sajnos csak nálad. A szívem. Kérlek adj nekem még egy esélyt! Ígérem, hogy bebizonyítom, nálam jobbat nem találsz. - Könyörögve nézett rám.
- Tudod Jiyong, két hónapja zokogva borultam volna a nyakadba, de most kevés egy hatalmas plüsskutya, meg néhány könyvből idézett szó ahhoz, hogy esetleg, ismétlem esetleg fontolóra vegyem az újrakezdés lehetőségét. - Kíméletlen voltam, megtanultam, hogy csak így tarthatom meg az igazam, viszont nem az történt amire számítottam. Letérdelt elém és összefonta az ujjait.
- Kérlek adj egyetlen egy esélyt nekem! Nem tudom mivel nyerhetnélek vissza, de ha megmondod, esküszöm megteszem neked. Bármi legyen is az.
- Soha nem voltam fontos, mindig magától értődő volt, hogy ott vagyok. Velem sosem néztél úgy tv-t mint Bang Hyunmival és biztos vagyok benne, hogy ha egy exed beesik betépve hozzánk reggel hatkor, akkor ő lett volna a fontosabb és nem pedig én. - Suttogtam elhalóan és könnyek szántották végig az arcomat. Elhűlve nézett rám, majd felpattant és magához akart ölelni, de eltoltam magamtól. - Nem kell a szánalmad. Anélkül is tudom, hogy egy nyomorult ember vagyok.
- Kérlek ne mond ezt! Hozzád fogható lánnyal még sosem találkoztam. Senkiben nincs annyi energia és annyi türelem mint benned. Más már régen elhagyott volna, de te kitartottál mellettem és mikor eldobtalak mosolyogva szaladtál, hiszen végre szabad voltál. Fájt látni, hogy ennyire boldoggá tesz a dolog.
- Pedig mind csak álarc volt. Veszettül fájt a dolog. - Erre már neki is gyanúsan csillogni kezdett a szeme. Soha nem hittem volna, hogy a tv-n kívül valaha is sírni látom.
- Kérj bármit, megadom! De ne küldj el! Iszonyúan hiányzol. Azt is elfogadom, ha már nem szeretsz, de akkor könyörgöm költözz vissza, hogy legalább nap mint nap lássalak! Nélküled kedvetlen vagyok, nem sikerülnek a dalszövegeim és nem látom értelmét, hogy este tizenegykor még hazasiessek, akkor is, ha ötkor már megyek is el és csak egy morgó takarókupacot láthattam belőled. Szeretném egyszer látni, hogy milyen vagy mikor reggel felkelsz, vagy hajmosás után érezni a hajad illatát! Még annyi mindent szeretnék csinálni veled. Kérlek! - Egy könnycsepp gördült le a pofiján, annyira aranyos volt. Még mindig szerelmes voltam belé.
- Mikor találkoztunk először?
- Hogy mi? - Kapta fel a fejét reménykedve.
- A dátum, amikor először találkoztunk. - Halvány, szomorkás mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Kettőezer- tizenkettő, május huszonnyolc. És az a sárga ruha volt rajtad, ami akkor, amikor szakítottam veled. - Leesett az állam. Erre még én sem emlékeztem.
- Te emlékszel rá?
- Jó hogy. Életem legszerencsésebb napja volt. - Lépett közel hozzám és a következő pillanatban szorosan magához ölelt. - Úgy hiányzol.
- Te is nekem. - Suttogtam megtörten és odabújtam a vállához, még szorosabban ölelt át, ragaszkodott hozzám. Aztán elhúzódott tőlem és apró puszikkal hintette be az arcom, míg végül a számra tapadt. Kétségbeesetten öleltem magamhoz, nem akartam még egyszer elveszíteni. Nyelve finom, lassú mozdulatokkal simogatta az ajkaimat és a nyelvemet, hihetetlen érzés volt, soha nem csinált ilyet.
Végül vele néztem meg a filmet és már nem is volt félelmetes, mindent kiparodizált, énekelt az ijesztő részeknél, vagy megcsókolt. Boldogan aludtam el a mellkasán, minden rendben volt.
Reggel apró, csiklandós cirógatásra ébredtem fel. Egy ragyogó szempár nézett le rám, soha nem láttam még olyan vidám tekintetet. - Mitől vagy ilyen boldog?
- Végre láttalak felkelni, és aludni is. - Puszilta meg az orrom hegyét. Nevetve öleltem át. - Ugye hazajössz velem?
- Csak ha kapok egy igazi kiskutyát.
- Azt szeretnél? Elmenjünk venni egyet? - Kuncogva csókoltam szájon.
- Minek? Már van egy neveletlen kis dög.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése